Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)
82 III. AZ ORVOSI KAR NAGYSZOMBATBAN (1770—1777). Störknek kell viselnie — az utókor előtt is — a felelősséget, aki nemtörődésében annyira ment, hogy az első évben a kar ellátmányát is elfelejtette kiutalni, most pedig az ostor nyelét megfordítva, a kar többszörös felelősségrevonásával és kor- holásával látszott eltakarni kívánni a saját mulasztásait. Jelentése folytatásában Gilg védelmére kel a professorok- nak és Störk állításával szemben kijelenti, hogy azok soha új rendszereket nem állítottak fel, miként ezt egyenkinti vallomásaik igazolják. Kijelenti, hogy a chemia tanára semmikép sem haszontalan kísérleteket végzett, mert még kiképzett egyéneknek is módot adott nehéz kérdések megoldására. A bonctan tanárának dicséretére hozza fel, hogy két gyermek és három felnőtt egyén hulláiból praeparatumokat készített, melyeket ő maga segített neki nagytitokban a bonctani kamarába szállítani. Ezeken tanította Trnka a gyakorlati anatómiát tanrenden kívüli időben is, míg a rendszeresített órákban magyarázatokat adott elő. A gyakorlati orvostanra berendezendő kórház a hullahiányon is segíteni lesz hivatva, mert az elméletileg kiképzett tanulók vágynak kitapasztalhatni, miként igazolódnak be a tanultak a gyakorlatban s éppen ezért más egyetemekre törekszenek kijutni, melyek jobban vannak felszerelve és kórházakkal ellátva; itt, Nagyszombatban nagyon csekély a hallgatók száma. — Jelenti továbbá Gilg, hogy a kapott rendelkezésekhez fogja magát a jövőben tartani a botanika tanára, azonban a tanulók tanulatlanok fognak maradni, mert itt nincsenek rétek és erdők. Nyáron is csak kevés növényt lehet találni a nagyszombati mezőkön; a földeket bevetik s a jó gazda nem tűri meg a sokféle növényt. Rét is alig van itt s tulajdonosaik nem jó szemmel nézik a botanikust és tanítványait, amíg a növények virágzanak, s nem szeretik, ha összetapossák a füvet. Erdő pedig egyáltalán nincs Nagyszombatban. — A zootomiával csak az állat-orvostan érheti be. A régi kor, az antiquitas, csakugyan állatokat boncolt, hogy legalább némi fogalma legyen az állati test szerkezetéről, de csak azért, mert emberi holttestbe nem volt szabad belevágni. A „viri in arte boni“ manapság az állatok testeit kísérletezésre, valamint összehasonlító élettani vizsgálatokra használják fel, de sohasem a rendes boncolatokra. A kizárólagos állatboncolás tévutakra visz. És mit lehet várni attól az orvostól, aki a kutya bonctanát
