Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNG ÁRIG US 89 A baj leggyakrabban az epés vérmérsékletiieket támadja meg; melancholiásak alig kapják meg, az aggok csaknem immunok iránta. A nőket könnyebben ragadja el, mert bőrük és húsuk finomabb és lágyabb s a miasma roszindulatúságának nehezebben állanak ellent. A betegség belső oka az Archeus megrontásában („princi- pium archeale depravatum“) fekszik. A külső okok közt főleg a levegő szerepel, melyet a hullák megfertőznek; mivel nem temetik őket többé oly mélyre, mint hajdan.1 A magyar levegő pedig kiváltképpen rósz. Coberusra hivatkozik és maga is megjegyzi: a legforróbb nappalokat hűvös éjszaka váltja föl, mire a bőr pórusai összehúzódnak, a miből mindenféle bajok származhatnak.1 2 Ehhez járul a katonai életmód kényszerűsége szabadban feküdni és hálni. Étkezés tekintetében a katonák mennyiség és minőség dolgában sokat vétkeztek ; mert gyakrabban és bővebben ettek, mint a hogy az erőpótlás azt kivánná. Nyers, roszúl készített húsokat, temérdek gyümölcsöt (dinnyét, tököt, uborkát) ettek, melyekben Magyarország oly kiválóan bővelkedik. Ártalmas a sok borivás is, főleg az édes magyar boré. De megitták az állott, mocsaras vizet is. A lelki állapotok közül főleg a félelem az, mely a ragályozás iránt a hajlamosságot növeli.3 A rendetlen székelés s túlságos izzadás megtámadja az egészséget s előkészíti a bajt, melynek hevességét nagy fokban növeli a test dispositiója.4 A prognosis igen bizonytalan. De mennél hevesebben lépnek fel a tünetek, annál jobb a kilátás; s viszont mennél szelidebben, annál könnyebben pusztul el a beteg. Mert minél 1 14. 2 14. 3 ..Inter animi pathemata obstetrices quasi manus huic Lui sub- sternit Terror, in omni contagione penes Autores vah ! quanto infamiae stigmate notatas. Est enim miasma contagiosum ceu ignis fatuus, qui territos ac fugientes sequitur, cordatos ac prosequentes fugit“ (17). 4 „Quorum valetudinem minus firmavit natura, turbavit Diaeta, praegressa debilitavit infirmitas, ii sunt, in quos faciliori impetu arietat hie Morbus: unde nemo insalutata H) giea huic temere se periculo exponat.“ (18).
