Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 87 Helyes megfigyelés, hogy erősen izzadóknál könnyebben áll be székrekedés, vagy szűnik a hasmenés. Első megtekintésre nagyon meglepő dolgot mond Skreta, mikor a betegség keletkezésének belső okát egy savanyú méregben keresi, mely a vér savójához kötvén magát, ily módon nyújt módot a külső okoknak kórnemző hatásuk létrehozására. Eszünkbe juttatja ez ama legújabb s fáradságos, nagyarányú kísérleteket, a melyek megállapították, hogy a szervezet immunitása a fertőző betegségekkel szemben a vér alcalicitásától van egyenesen függővé téve.1 Mosolyt vonz ajkainkra, hogy Skreta mily öntudatlanul, valóban csak a képzelődés Pegasusáról ejti el eme csak a legújabb kor tudományos apparátusával tett kísérletek útján lényegében igaznak bizonyult állítását. * * ■* Georgi András Gáspár 1687-ben Erfurtban megjelent inauguralis disquisitiója: „De febre Hungarica quam vulgus ceplialalgiam epidémiám vocitat“ egyike a valóban értékes munkáknak. Nemcsak világos gondolkozás, reális tudás, hanem formai és rhetorikai szépség is jellemzik a kis művet. Ezen betegség -— Írja — magyar láznak szokott neveztetni, de nem mintha Magyarországban vette volna őseredetét, hanem vagy azért, mert ezen ország klímájánál, helyi viszonyainál, levegőjénél és vizeinél fogva alkalmatos reá, hogy a betegség benne endemicussá legyen, vagy a mi valószínűbb: azért, mert e helyen öltött pusztítása mérhetetlen arányokat, majd pedig a határokat átlépve, innen terjedt át idegen földre ; bejárta csaknem egész Európát s az emberek myriádjait megölte. A török elleni háborúban több ember pusztult el benne, mint az ellenség kardjától.1 2 Legállandóbb s leglényegesebb tünete után „Cephalalgia epidemia“-nak is neveztetik. Definitio. „Febris Hungarica est intemperies totius corporis calida, continua, putrida seu fermentativa, contagiosa 1 Josef von Fodor: Ueber die Alcalizität des Blutes und Infection. Centralblatt für Bacteriologie etc. 1895. 2 3.
