Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Általános rész
MORBUS HUNGARICUS „Transgredientibus mandata baec minatur DOMINUS: Adiungat tibi DOMINUS pestiJentiam, donee con- sumat te de terra, ad quam ingrede- res possidendam. Percutiat te DOMINUS egestate, febri et frigore, ardore et aestu et aere corrupto, ac rubi- gine et persequatur donee pereas.“ (Ruland.) Morbus hungaricus neve alatt örökítette meg a történelem azt a járványos betegséget, mely hazánkat a XVI—XVIII. század folyamán messze a határain túl hirhedetté tette s mely főleg szövetségeseinket sokkal jobban pusztította, mint a török kardja. A XVI. század első felében ütötte fel fejét hazánkban, majd Bécsen át elterjedt Németország, Belgium és Hollandiában. A merre járt, nyomán terjedelmes orvosi irodalom fakadt, mely köriilirni igyekezett a bántalom fogalmát; a temérdek szerző közül azonban csak nehánynak sikerült valódi mivoltában felismerni. Végig követhetjük ezen irodalomban az időről-időre változó általános orvosi nézeteket átalakulásuk phasisaiban; alkalmunk van csodálkozni 300 évnél idősebb könyvek világos, keresetlen észjárású értelmességén és bámulnunk viszont azon, hogy alig 40 év előtt mily szerencsétlen kezű commentatorai akadtak e betegségnek. Vannak, bár igen csekély számmal, kik a morbus hungaricus kérdésének tisztázásával már megpróbálkoztak. Törekvésük sikertelenségének okát abban fogjuk látni, hogy a meglévő irodalomnak csupán kis töredékét használták fel; s ha látjuk, mily proteus-szerű az a kép, melyet a különböző szerzők a bajról adtak : mentségül fog ez is szolgálni az egyes próbálkozóknak. Mert csupán történelmi sorrendjében és összefüggésében olvasva el a lehetőségig teljes irodalmat — simul el az egyes, kiragadott leírások közt felötlő különbözőség, csakis a rendelkezésre álló összes munkák lánczolatos feldolgozásából ismerhetjük fel a baj mivoltát.