Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 77 életmódjuk rendetlensége, evés-ívásban való mértékletlenségiik, a czélszerűtlenül készített eledek, ezek voltak a fő előidéző okok. „A betegség egy mérges belső gyulladás, mely a test egyik vagy másik részébe befészkeli magát, a életszellemeket felbőszíti, elüldözi és elfojtja, miáltal az életerők rövid idő alatt tetemesen meggyöngülnek“.1 A legtöbb betegnél a gyulladás a gyomorban játszódik le; innen az erős szív- vagyis gyomornyoraás, undorérzet, hányás, szomj, gyomor- és bárzsingégés. Másoknál a beleket fogja meg, a mit heves hascsikarás és hasmenés vagy pedig székrekedés és puffadtság kisér. Megesik az is, hogy a mell és tüdők a megtámadottság helyei, s ennek folytán nehéz légzés, köhögés, s ha a gyulladás a bordáig terjed, oldalszúrás lép fel. Ez az utóbbi alakja a bajnak csak igen ritkán észlelhető, de a legveszélyesebb is, mert mellvízkór vagy genygyülemlés szokta követni. Ha a gyulladás a szájat, torkot és légcsövet éri, heves lobosodás (Bräune) indul meg, melytől a mandolák, a nyelv- csap, sőt a nyelv is annyira megdagad, hogy alig férnek el a szájüregben ;1 2 a nyelv száraz lesz, megkeményedik és repedez ; alatta néha [daganat képződik („Fröschlein genannt“3), mely nyálkás nedvet, sőt genyet is tartalmaz. Ha a baj a fejet lepi meg, a külső agykérgen fészkeli meg magát, a miből kegyetlen fejfájások keletkeznek; ha a lob oly erős, hogy az agyon már vér sem képes át- áramlani, úgy veszélyes álomkór következik be, mely a gutaütéshez igen hasonló állapot: a betegek állandóan alszanak, érzéketlenek és egyik vagy mindkét oldaluk hűdött; ha gyertyát tartunk az egyik, majd a másik szem elé, úgy a liüdött oldal szemének pupillája nem húzódik össze, hanem tágra nyitva mozdulatlan marad', a mi biztos jele ezen oldal elhalásának.1 Ha a méreg a mozgató és érző szellemekkel keveredik, úgy ezek működését teljesen megbontja. Innen a félrebeszélés, 1 31. 2 38. 3 ranula — ? * 39.
