Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
72 GYÖRY TIBOR Könyve tele van a legrendszertelenebb idézésekkel Jor- danustól kezdve saját korabélijeig, de hiányzik belőle minden önállóság s valamire való kritérium. * * Sf. Az 1673-ban kiadott Miscellanea curiosa medico-physica acaclemiae naturae curiosorum annus tertius-ában Schultz Simon két casuistikus morbus hungaricus esetet közöl.1 Az első: „De rnorbo hungarico saevissimis symptomatibus stipato“ esetben a kórjóslat megbízhatatlanságát illustrálja: Döring Henrik, danzigi kalmárból lett katona, majd százados, 1656. május havában megbetegedett. Egy hétig állandó görcsökben feküdt, melyek elannyira elgyengítették, hogy két hétig eszméletlen és mozdulatlan volt, nem beszélt, nem evett, nem ivott, csupán erősítő italként rajnai bort öntöttek beléje. A beteg felgyógyult. A második eset: „ De rnorbo liungarico die decretorio per temulantiam sublatou, eléggé mulatságos is. Súlyos tünetek közt feküdt le Fradel Lukács, Thorn városa kapuin kívül 1656 április havában. 14 napon át rendkívül roszul volt már s megkérte orvosát (a szerzőt), engedne meg neki egy-két korty rajnai bort. Hozzá lévén a beteg az italhoz szokva, az orvos megengedte. Igen ám, de a beteg annyit ivott, hogy az ivástól 3 nap és éjjelen át eszméletlen lett, közbe-közbe azonban rövid időre magához térve, újra csak ivott és ivott s ez idő alatt folyton bőven izzadt. A 17-ik nap egyszerre teljesen jól lett s köszönetét mondott az ivási engedélyért. % % ❖ 1677-ben Sennert Mihály elnöklete alatt Landbeck János György (sváb-frank születésű) tartott inaugurál-dis- putatiot a „Morbus Hungaricus sive castrensisu-rö\. Nem tartja a bajt újnak, mert Hippokrates is ismerte már; hivatkozik az ismert (Ruland-féle) citátumra. i i Observ. CXLIV et CXLV.
