Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS ■69 sékletű, fekete hajzatú, a magyar táborból jő; borzongatás, bágyadtság és hányinger képezik panaszát. A gyanú kész: morbus hungaricus. 2. A fennálló betegség jelei. Lényeges jelek: a folytonos, roszindulatú láz, heves gyomor- és állandó fejfájás kiséreté- ben. Ez utóbbi kettő a bajnak „elválaszthatlan“ jelei. Ezek után fellépnek a lényeges jelek folyományai: a fej és gyomorfájdalmak folytán bágyadtság, fülcsengés, sőt a beteg anyagnak a szájat a füllel összekötő járaton át a fülhöz terjedése: süketséget is hozhat létre. Néha álmatlanság, néha kábult álom, görcsök, reszketés; gyakran delirium áll fenn. Az ütérlökés kezdetben az egészségeséhez hasonló, később egyenlőtlen, kicsi, néha kihagyó; innen az erők összeesése, ájulások, szivdobogás. Leirhatatlan szomjúság, étvágytalanság, undorérzet, csuklás, hányás nemsokára beállanak. A vizellet főleg eleinte alig változott; a verejték néha hideg; székrekedés vagy hasmenés áll fenn. Az arcz színe sárga és livid, az ajkak szárazok, a nyelv repedezett. Néha kifejezett sárgaság (icterus) következik be. Diagnosticus jelnek veendő: a körülmények hasonlatossága. „Ha valamelyik polgár szomszédja ugyanazon jelekrül panaszkodik“ — gyanús rá, hogy ő is ezen bajban betegedett meg. A betegség rövid kezdete, s a „status“ gyors bekövetkezése, a heveny megbetegedés jelzőjével ruházzák fel azt. A kiütést illetőleg, az nem minden esetben lép fel.1 Ebben különbözik első sorban a febris petechialistól, azonkívül abban, hogy az utóbbiban nem lép fel gyomorfájás s hogy a morbus hungaricus-ban igen használnak a hánytatok. Kór jóslatot12 e betegségnél felállítani igen bizonytalan dolog volna s az orvos igen vigyázzon vele. A mihez némileg tarthatja magát, fontosabb vonásaiban a következő: Az egészségeséhez hasonló ütérlökés csalékony; az erőtlen veszélyes; a kihagyó, fonálszerű s megszámlálhatlan: halálos jel. A megtört szem, a tükörkép hiánya a pupillákban 1 2 1 „. . . hie morbus potest esse sine maculis.“ (19). Sennert szavai (543). 2 19—20.
