Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
58 GYÖRY TIBOR A foltok vagy a pacsétok a betegség tulajdonképeni kórjelzői. De mivel az első napon még nem mutatkoznak, nehogy a betegség addig is felismeretlen maradjon, a lázra kell ügyelni, mely legeleinte még nem túlságosan magas; ha ilyenkor valaki a kezét a beteg mellére teszi, úgy észlelhetni fogja, hogy a forróság mint nő, mint lesz egyre tűrhetetlenebb s égetőbb. Végül a beteg maga is oly forróságot érez, hogy ágyából kiszökik és hideg vízbe ugrik.1 A mint a foltok megjelennek, a pulsus gyengül. Ha az arczon vagy a mellen is fellépnek, a betegség súlyosabb.2 * * * 1 -39. 2 Oberndorffer és az id. Ruland Márton az életben kérlelhetetlen ellenségek voltak. Rövid kitérést teszek a köztük lefolyt csúnya, visszataszító személyes harczra, mely jobb ügyhöz méltó alapossággal és nyomtatott terjedelemben, de orvosokhoz nem illő, szinte elképzelhetetlen brutalitással folyt le köztük. Szolgáljon adatul Ruland híressé lett „aqua benedictá“-jához. Ruland azzal vádolta Oberndorffert, hogy ez az ö becsületét meggázolta, azt állítván, hogy mérgezett gyógyszereket („venenata medicamenta“) használ s azokat maga csinálja. Viszont R. a regens- burgi patikák vizsgálatát kifogásolja, a hol 0. városi orvos volt. Erre a vádra 0. azzal felelt, hogy irásbelileg a fejedelem elé vitte a dolgot. A visszaérkezett leirat békíti a két ellenfelet. Ezeket közli 0. az ő terjedelmes „Apologia“-jában (1610); ugyanott azután erősen neki megy R.-nak, tudományának, gyógyításmódjának, az aqua benedictának s egyébb szereinek (melyek közül még sokat használta a vinum sublima- tum rravTOvoGaywyóv-t s az aqua terrae sanctaet). Abban feltétlenül igazat kell adnunk 0.-nak, hogy R. túlságos önérzetes és rátartós volt a szereire. Maga mondja: „Mea medicina nusquam gentium ullum mor- tuum est“. 0. zárószava minderre az: „Scribo itaque: M. Rulandum esse Progeniem Viperae, Sobolem Viperinam, Calumniatorem, Patronum stolidum ... etc.“. így megy ez tovább 16 soron keresztül. R. sem hagyta annyiban a dolgot. Megfelelt 0.-nek: „Alexicacus Chymiatricus“ (1611) ez. kötetnyi feleletében. Ez még gorombább az O.-énál. Védekezik a „mérgezett orvosságok“ gyanúja ellen s hogy maga készíti a gyógyszereket, erre az illető rendelkezést czitálja, mely szerint az orvos ezt megteheti, ha jobban tudja a gyógyszerésznél. Mindenképen nevetségessé igyekszik tenni 0.-t. A lapok oldalán a következő és egyéb hasonló kedélyes megjegyzések állanak: „Me allatrat canis Oberndor- ferus“, „0. est veneficus“ vagy: „Aurige aures asine Oberndorfere“ stb. Joachimus Tanckius philos. et med. dr. is hozzászól a dologhoz, egy R.-hoz irt levelében jellegzetesen azt mondja: „Quae vesania versat Oberndorferus. Credo ilium Riolani mortui vertiginoso spiritu agitari, cuius exemplum hominem deterre debuit („Propugnaculum Chymiatriae“, 1608. Rulandtól). [Tudni kell, hogy Joh. Riolan (1577—1657.) korának egj'ik leghíresebb anatómusa, úgy mint apja is, Jean Riolan, veszekedő hajlamánál fogva igen félt egyén volt.]
