Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 51 dinus könyvét olvasta az idevágók közül, a mi nem egészen áll, mert hol idézve, hol bevallatlanúl, Jordanus soraira akadunk. Így többek közt az „Unde morbus Ungaricus dicitur“ czímü fejezet szóról szóra Jordanus szavaiból áll.1 Szerinte a morbus hungaricus egy kifürkészhetetlen betegség, mely mindennap más és más mezben tárul szemünk elé, mely ahol fellép, ott megszállja az összes házakat, nem kiméi sem felnőttet, sem gyermeket, de legtöbbször rövid idő alatt meg is öli őket, s melynek esélyei annyira előreláthatatlanok, hogy a betegség vége előtt az orvos semmit sem jósolhat róla. Egy „morbus epidemius, malignus, pestilens, cacoethicus,“ mely kiütéseket (maculas, lenticulas) hoz létre a testen, és nehézhallást okoz, a mi e betegséget az összes többi lázas bajoktól elválasztja.1 2 3 Jellegző reája, hogy a legjobb auspiciumok sem biztosítják a gyógyulást s a legreménytelenebb állapotból is kilábolhat a beteg. A betegség okánál A, mivel oly sok embert támad meg egyszerre, a „közös princípiumban“, a levegőben kell lennie, illetve ennek megromlott voltában. Azt pedig megrontják a meleg, bűzös párák, a háborúban elesettek temetetlen vagy elégetetlen hullái, a mocsarak és barlangok kigőzölgései, a partokra kivetett halak rohadásai, az esőzések és déli szelek. A betegséget nem ritkán egy egyénről a többiekre viszi át a levegő. De okozója lehet a helytelen diaeta is, az élelmiszereknek vagy mennyiség vagy minőség tekintetében egészségtelen volta. Ettől a testi nedvek megromlanak, miért is a nagyevők s a korhelyek vannak legjobban kitéve a megbetegedésnek. A túlságos fáradalmak, a gyakori nemi élvezet és fürdés s az erősebi) lelki gerjedelmek elgyengítvén és ellenállásában megcsökkentvén a szervezetet, a bajt még rosszabb indulatává tehetik. A betegség megnyilvánulását leginkább befolyásolják : a vérmérséklet, a kor és a nem. Ezekre mindig tekintettel kell lenni. 1 Lásd: Ruland 239—241 és Jordanus 220—221 s 238—239. 2 „Adnectitur etiam ausns anceps, quae sola addita description!, dirimére hanc luem posset ab aliis omnibus febrium generibus.“ (17). 3 17-27. 4*
