Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)

A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái

MORBUS HUXGARICÜS

39

ezeken a napokon szokott beállani. Ha életben maradt a beteg, legalább hat hétre van szüksége, mire teljesen magához tér.

Kórjóslatot e bajnál felállítani nem lehet; a kedvező és kedvezőtlen jelek egyaránt csalnak. De az elejétől fogva fennálló hasmenés többnyire kedvezőbb jel, mint a székrekedés. A foltok mindig veszélyes jelek,1 akár sok lépett fel, akár kevés; de kevésbbé azok, ha a 4. és 7. nap közt s vöröses szinnel törnek elő. Ha a már fellépettek ismét visszarejteznek 1 2 s e mellett a végtagok kihűlnek, úgy a beteg a halál küszöbén áll. A megsüketiilés kedvező jel, mert csaknem biztosan jelzi a gyógyulást.

Általában roszabb indulatú a betegség éjjel, mint nappal, a forrósjág exacerbálása folytán; roszabb télen és rósz időjáráskor.

Gyakoribb a felnőtteknél, és pedig a férfiaknál.

1599-ben Pollio Lukács irt egy terjedelmes „Kurtzer (!) und nützlicher Berichtu-et „a Magyarországban a katonákat pusztító veszedelmes fejbetegségről“.

Nem tartja új betegségnek, mert az ókori irók is szólnak róla s Magyarországban való fellépte előtt 1505-től fogva az olaszok közt pusztított. A kiütés miatt vélték sokan újnak, s adtak neki új nevet.3 Definitioja szerint az egy „bóses, giftiges, pestilentzisch, immerwehrend Feber, welches von faulen, bősen, entzündten, feuchtikeiten, so von ungesundem und unordentlichem Brauche böser Speyse und Tranck, und mancherley Verenderung der Lufft wird gesamlet im Leibe, entstehet“.

1 A mennyiben állandó kísérői e magában is veszélyes betegségnek ! Sz.

2 „Si intro delitescant ac ferantur“ (8).

3 „Weil aber die Maculae oder Flecken nicht gemeine, noch bey allen Krancken erscheinen und man derselbigen vorhin nicht sonderlich geachtet, haben viel Medici gedacht, es wehren neue, und den alten unbekannte Febres, haben ihnen also tanquam novo morbo, neue nomina imponiret“ (5).