Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Általános rész
MORBUS HUNGARICUS 19 nagyban hozzájárultak ők magnk, hogy oly hírhedtté és félelmessé tegyék Magyarországot. A német harczosok nagy része ellenséget se látott, mert már előbb elpusztult a morb. hung.- ban mely őket erősebben pusztította a törökök kardjánál.1 Alig hogy a határra érkeztek, megkezdték a halálos végű dobzó- dást1 2 s útközben a szegény földmívest kifosztották mindenéből. Halomszámra lehetne összehordani 1527-től kezdve azokat a tudósításokat, országgyűlési értesítéseket s magánleveleket, melyek e pusztításokat és rablásokat felpanaszolják. így pl. Szathmár vármegyében a német alig egy év alatt 3173 ezer forintnyi kárt okozott. Acsády, kinek ezen korszakot tárgyazó művei a legmélyebb betekintést teszik számunkra lehetővé az összes viszonyokba, Vajay István kincstári megbízott levelét (1669. jun. 3.) teszi közzé a kamarához azon útjáról, melyen három század németet s a tüzérséget Turóczból Nyitrára kisérte : „A népség mindenütt elszalad a helyekről előttünk és ezek a németek is csintalankodnak, vermeket megnyitnak, gabonát és az idei vetéseket kaszálnak és étetnek. Ugyanezt tették mindenütt egész Tokajig, hol kivált a rendetlen életmód miatt nagyobb részük ott veszett. Ami kevés megmaradt belőlük, az tél felé nyomorultan, rongyosan, betegen takarodott vissza Morvába, miközben ismételte azt, amit a tavaszszal tett.“3 Mennél kevesebb részük volt az italban odahaza, annál többet kívántak meg itten s annál inkább ártalmukra is volt.4 1 „• • • • quod tunc demum destentatur: cum languore Pannonico flaccescentes .... hoste ne viso quidem, ad Tartara lente descendere coguntur.“ (Cob. I. 46.). „. . . . plures castra Christianorum contra Turcas secuti magis fere morbis variis, quam ferro Barbarorum belli tempore periere.“ (Wind. 6.). plures hoc morbo, quam ense hostis interiisse . . .“ (Georgi 3.). „. . . . fere plures eo tűm morbo quam hostis gladio perierint . . .“ (Lang. 23.) stb. stb. 2 „Plerumque enim evenit: ut vix iám in primo limine Pannonas salutantes, crapulae suae poenas dent meritissimas, morbis, penuria sor- dibusque e medio sublati. Hoc autem . . . deplorari potius, quam verbis exprimi potest“. (Cob. I. 45.). 3 Acsády: Magy. Nem. Tört. VII. kötet. 4 „Constat et illud: homines, antea vino non assuetos, longe magis ex assiduo Lyaei usu inflammari, quam qui inter vineta cum vinis adoleverit.“ „Stratiotam unicum cum putido scorto et calone unico sedecini optimi vini amphoras quas vocant, ante lustrum exhausisse ............ ip sémét vidi.“ (Cob. I. 43., 45.) 2*
