Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)

A morbus hungaricus mibenlétének tisztázása

tünete a morbus hungaricussal is együtt jártak. Ha a beteg pár nap alatt meggyógyult bélhurutjából, úgy a „morbus hun- garicus“ kiütés nélkül folyt le.1 Épen a kiütés nélkülieket tartották sokan a „könnyű alaknak“. 2. Az igen súlyos, ú. n. siderans esetekben, midőn a betegek a második vagy harmadik betegségi napon hirtelenül meghaltak, még mielőtt a kiütésnek ideje lett volna mutatkoznia. 3. A tényleg kiütés nélkül lefolyó esetekben. Nemcsak a „scarlatina sine exanthemate“-kat registrálja az orvosi irodalom, hanem a typhus exanthematicus kiütés nélkül lefolyó, bár ritkább eseteit is. Lebert az 1868—69-ki breslaui kiütéses hagy máz-járvány betegei közt kiütésnélkülieket észlelt2 s arról Lenbe is megemlékezik.3 4 Griesinger azt mondja: „Es gibt solche [Epidemieenj mit durchschnittlich sehr stark entwickeltem, andere mit geringfügigem, ja in der grossen Mehrzahl der Fälle höchst unbedeutendem, zuweilen selbst ganz fehlendem Exantheme.“1 Strümpell szerint: „In seltenen, aber sicher beobachteten Fällen ist der Ausschlag nur gering oder kann ganz fehlen.“5 6 7 Trousseau is szól e lehetőségről.0

Székácsnak a kiütéses hagy mázt tárgy azó munkájában találjuk a következő feljegyzést: „A kiütés teljesen hiányozhat is (Murchison szerint az esetek 11%-ában) vagy oly rövid időn át látható az, hogy elkerüli az észlelő figyelmét (Thornot).“1 Az utóbbi megjegyzésben foglalt lehetőség által a „kiütés nélküli“ esetek száma még jóval bővül.

Ezen idézett kiváló észlelők feljegyzései halomra döntik azokat a következtetéseket, melyeket a régi irók a kiütés fel1 Ebbe a csoportba kell tennünk pl. Horstius azon eseteit, melyekről azt mondja, hogy náluk ..jtziger Zeit dieselbige [Pedecken] nicht allezeit erscheinen, wann der Natur bald durch Artzneymittel beyge- sprungen wirdt.“ (9.)

2 H. Lebert. Handbuch der allgem. Pathologie und Therapie. Tübingen, 18(55.

3 W. von Leube. Spec. Diagnose der inn. Krankh. Leipzig, 1893. (II. Bd., pag. 391.)

4 Griesinger. Infectionskrankheiten. Virchow’s Handbuch der spec. Path. u. Ther. Erlangen, 1864. (II. Bd. 2. Abth., 127.)

5 Ad. Strümpell. Lehrb. der spec. Path. u. Ther. Leipzig, 1892. (7. Aufl. I. Bd., 47.)

6 Trousseau : Clinique méd. de I’Hőtel-Dieu de Paris. 1865. (I. 304.)

7 Bólcay-Kétli-Korányi: A belgyógy. kézikönyve. Budapest, 1894. (I. köt. 305. 1.)

MORBUS HUNGARICUS