Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricus mibenlétének tisztázása
120 GYÓRY TIBOR A morbus hungaricus mibenlétének tisztázása. Végezvén ezekben a morbus hungaricusnak rendelkezésünkre állott anyagával; visszatükröztetvén az eredeti szerzők leirását és nézeteit a bántalom mivolta felől, elérkeztünk immár czélunkhoz, hogy ezen az alapon tisztázzuk a kérdést, leszűrjük a magunk nézetét felőle s felváltsuk a „morbus hungaricus“ nevet a modern terminológia használta kifejezéssel. A sok között nem egy leírás akadt, mely magában olvasva: kétségben hagyna bennünket az iránt, hogy valósággal mely betegséggel is állunk szemközt? De ha a tömeges s egymást kölcsönösen kiegészítő leírásokat nézzük, melyekben elvégre is a test mindig ugyanaz, csupán a felaggatott ruhák a ktilömbözők, lehetetlen más, mint a XVI. századbeli Jorda- nus álláspontjára helyezkednünk s a modern terminus tech- nicussal élve: kiütéses (foltos) hagy máznak, typhus exanthema- ticusnak kell kijelentenünk a bajt. Miként ezt a következőkben kifejteni s indokolni iparkodunk. Láttuk a leírásokban, mily higgadtan s körültekintően fogta fel némely szerző a betegséget a maga igaz mivoltában; láttuk azt is, hogy épen ezek közt nehányan a betegség újdonságát támadó czáfolatukban még egy jókora lépéssel túl is mentek e körültekinthetőség határán s az ókori irók munkáiban vélték megtalálni a baj első leírásait. Tudjuk egyrészt, mily nehéz, sőt gyakran teljesen lehetetlen a corpus Hippokra- ticum egyes részeiről tiszta, megbízható képet alkotni magunknak1 és tudjuk másrészt, hogy az első ilyenként elismerendő classicus typhusleirás („febris lenticularis“) csak a XVI. szá; zad közepéről Fracastoriustól való. De elegen akadtak, akik a morbus hungaricust minden áron sui generis betegséggé akarták avatni. Nem azokról szólunk itt, kik tudatlanság vagy járatlanságuk folytán voltak képtelenek az azonosság jeleit 1 V. ö. 56. 1. 2. jegyzet.
