Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
Cullen vágta el végre a vita fonalát s neki köszönhető, hogy szemünkről levette a hályogot és a magyar lázat valódi alakjában láttatta velünk. Sauvages idegláza, Fracastorius pestilens láza; Sydenham új láza 1685-ben; Wintringham rohasztó idegláza 1721-ben; Junker és Hoffmann petechiaszerű catarrhalis láza; Huxham pestilens tengeri láza 1740-ben; van Swieten és Pringle kórházi és börtönláza; a francziák tábori láza Csehországban, melyet 1742-ben Scrinci talált; a járványos foltos láz Kölnben 1762-ben, melyet Donckers, az 1683-iki Pozsonyban, melyet Loew irt le; az 1734-iki Cremonában, melyet Valcarenglii észlelt s az, a melyet 1757-ben Bécsben Hasenöhrl, s ugyanezen évben Leipzigban Ludwig; mindezek s még egyebek a Cullen-féle összehasonlítás értelmében keletkezés és lefolyás tekintetében lényegileg azonosak a roszindulatú tábori lázzal, az ú. n. magyar betegséggel. Valamennyien rohasztó lázak.“ Terjedéséhez nagyon hozzájárult Huszty szerint az ő idejében fennállott szokás, hogy az ezen bajban megholtakat 48 óráig temetetlenül hagyták, a mi különösen nyár idején volt káros. Az idézett pár sor magában több felvilágosítást nyújtott annak idején a morbus hungarieus-ról, mint számos bölcsel- kedő dissertatio együttvéve. Mindamellett még korán sem volt eleje véve annak, hogy a morbus hungaricusnak a febris petechialissal való azonossága ellen egynémelyek tovább is ne remonstráljanak. * * * Eunonymus Pancratius római orvos az ő „Pyretologia mystica -jában („hoc est: Discursus singularis de febribus cum excretione cutanea conjunctis, vulgo Peteehialibus , . . etc.“ Patavii. 1786) a legerőltettebb külömbségeket erőszakolja a febris hungarica és a petechialisra, melyeknél fogva a kettő „könnyen“ megkülömböztethető egymástól. Szerinte 1 az előbbinek néha, de nem mindig, foltok és 1 40. GYÖRY TIBOR
