Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 107 Az eledeleket illetőleg már a sok, pedig különben jó ételek is „élessé“ (aerimoniae) teszik a vért, a hová a gyomorból lassan-Iassan belekerülnek; annál inkább a félig főtt vagy romlott ételek. A több napi éhezés után hirtelenül megtöltött gyomor szintén fészke lehet e súlyos bajnak. Ártalmasak a túlságos testi megerőltetések, a sok alvás és sok virrasztás; amaz a lélek és test frissességét tönkreteszi, ez pedig a szervezetet elg3Tengíti. A természeti és művi vérzések elfojtása, illetve elhanyagolása részben rósz-, részben bővérűséghez hajlamosít. Viszont árt a túlságos vérvesztés és vérbocsátás, a féktelen nemi élvezet, melyek mindlandabilis nedvek“ vesztesége folytán a táplálkozást károsítják. A lelki gerjedelmek: az ijedtség, harag, gyűlölet és félelem szintén ártalmasak. Mindezek után könnyen megmondható, „miért oly jó talaja édes hazánk e betegségnek ?“ Mert kiimája rettenetesen rósz, az ittlévők életmódja pedig helytelen, épen fordított. A magyarországi levegő nappal igen meleg, éjjel igen hideg; sűrű és ködös, azonfelül a mocsarak párolgásával fertőzött. Ezt leginkább a katonák sínylik, kik a szabadban, földön hálni kénytelenek. Nem táplálkoznak czél- szerű eledelekkel, hanem félig nyers húst esznek, mocsaras vizet isznak. Ezen ártalmakat pedig az idevaló borral vélik és óhajtják megjavíthatni, a mi már nem is usus, hanem abusussá lesz. S ezt azok, a kik sörhöz vannak szokva 1 siratják meg legelébb. Hozzájárulnak mindehhez a háborúnak egyéb Ínségei, melyek már érintve voltak. A betegség tünetei.2 A betegek rendszerint d. u. 3—4 óra közt erősen fázni kezdtek, s mindjárt utána forróságot éreztek, mely állandóan megmaradt és sokszor már elejétől fogva tűrhetetlen volt; este még magasabbra hágott, reggel valamelyest alábbhagyott. A betegeket erejük nyomban elhagyta, sokszor annyira gyengék lettek, hogy szívösszeeséstől lehetett tartani, még 1 tehát a németek. - 5—8.
