Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Általános rész
MORBUS HUJíG AR1CUS 11 nemzedékről-nemzedékre szállott át, s a mely tévedésekből — eredetileg alig néhány sor — a későbbi szerzők kötet- számra menő tévedései eredtek. Látni fogjuk — hogy csak a legfeltűnőbb példát emeljük ki — miként vonult végig egy súlyos tévedés az egész irodalmon Coberustól Patrubányig, vagyis 1597-től 1861-ig s adott alkalmat a morb. hung.-nak, ennek az öldöklő járványnak összetévesztésére egy valóban jelentéktelen betegséggel: a „csömör“-rel. Végső czélunk pedig az lesz, hogy az eredeti szerzők meghallgatása récén megformáljuk Ítéletünket a morb. hung, mibenléte felől s a holt névbe a fogalom életét leheljük. Mielőtt azonban a szerzőket megszólaltatnánk, a fent felsorolt kérdésekre kell megfelelnünk. Szükséges, hogy mindenekelőtt röviden megismerkedjünk hazánk természeti állapotával azon időkben, mikor benne a morb. hung, pusztított. Csak ezen az alapon, mint kóroktani alapon, fogjuk teljesen megérthetni a járvány pusztításainak méreteit és nemzetiségek szerint különböző indulatát. Alig találunk szerzőt, ki az itteni mostoha hygienicus viszonyok felett ne panaszkodnék. Ha e panaszok sokszor túlzottak, sok tekintetben igazak is. A XV. század végén Magyarország valóságos földi paradicsom volt. Ez időtől fogva azonban fokozatosan romlásnak indult, a mit a folytonos háborúzásnak s nemcsak ellenségünknek: a töröknek, de épannyira szövetségeseinknek: a németeknek, miként önönmagunknak: az áldatlan testvérharczoknak is fel kell rónunk. A földnek kultúrája, a mióta a török betette a lábát, teljesen megfeneklett. A már megindított mocsárlecsapolások és lápkiszárítások fennakadtak, az ország nagy része, így a Dunántúl, a Dráva és Száva közti terület, az Alföld és főleg a délvidék csupa mocsarakból állott, melyek a levegőt megrontották1 2 és a faállo1 Lásd: A magyar nemzet története. V. kötet. Irta Acsády Ignácz. — Acsády Ignácz : Magyarország Budavár visszafoglalása korában. Budapest, 1886. — Salamon Ferenez: Magyarország a török hódítás korában. Budapest, 1886. 2 Kramer feljegyzése szerint (Első kiad. 145. 1.) 1717—1737 közt 40 ezer német lelte sírját hazánkban, annak rósz viszonyai, főleg ellá- posodása folytán.