Győry Tibor dr.: Budapest orvosi utmutatója. XVI. Nemzetközi Orvosi Congressus tagjai számára (Budapest, 1909)

Első rész - 6. Csatornázás

vízmű anyagi tekintetben is egyike a főváros legjobban jövedelmező vállalatainak.

6. Csatornázás.

A csatornázás története Budapesten nem megy vissza nagyon messzire; még századunk elején csatornázatlan volt a város nagy része, sőt még 1850 ben is csatorna nélkül volt oly népes és jelentékeny utcza, minő a Király-utcza. A csatornázás legelőször a Belvárosban vitetett keresztül, a hol a Váczi-, Molnár- és Kigyó-utczában voltak a legrégibb csatornák, melyeknek egy része még a tizennyolczadik században épült.

Az összes kerületek régi csatornái nagyobbrészt a Dunához vezető irányt követve, sugárrendszer szerint épültek, melyek számos helyen, a budai oldalon csaknem minden egyes duna- parti háznál külön-külön torkoltak a Dunába s a Dunának nagymérvű beszennyezését idézték elő, a mi közegészségügyi szempontból is felette hátrányos volt. A múlt század hatvanas éveiig épített csatornahálózat hossza volt a Duna jobbpartján 26.300, a Duna balpartján 54.000 méter. Ezen időktől kezdve a múlt század kilenczvenes éveiig a csatornák szelvénye a régi szekrény - alaktól eltérőleg tojásdad vagy köralakú volt s a csatornák részint hydraulikus mészhabarcsba