Győry Tibor dr.: Budapest orvosi utmutatója. XVI. Nemzetközi Orvosi Congressus tagjai számára (Budapest, 1909)

Első rész - 5. Vízszolgáltatás

Az építkezések folyamán kiderült, hogy az addig felhasznált partvonalak termelőképessége a Salbachtól megállapított mennyiségek alatt marad, miért is az eredetileg 5050 méter hosszú partvonalat 13.000 méterre kellett kiegészíteni. Ez a kibővítés egyrészt a dunakeszi parton, másrészt a szentendrei sziget déli részében eszközöltetett, a honnan a nyert víz a Duna medre alatt 22 méter mélységben lefektetett beton- csatornában vezettetik át a pesti partra. A bosz- szabb partvonal folytán természetesen a kutaknak eredetileg megállapított száma is szaporodott és a kutak az egyenletesebb rétegkibasználás szempontjából egymáshoz közelebb sülyesztettek.

A nagymérvű vízmű-építkezés a balparti városrészek vízvezető csőhálózatát is nagy arányban fejlesztette. 1899-ben a váczi országúton a második főnyomócső fektettetett le, továbbá lefektették a lakott területek új tápláló vezetékeit, melyek közül a Nagykörúton, a Sándor-utczán, a Belső körúton és a Ferencz József-hídon elhelyezett csővonal szolgál a Gellérthegy déli lejtőjén épített magas medencze tápláló-vezetékeül. E medencze 17.500 m3 vizet fogad be s fenékszintje 42 méterrel van a Duna sempontja felett. A közel ugyanilyen ürtartalmú régi kőbányai medencze fenékszintje 33'66 méterrel van a Duna sempontja felett.