Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Beszédek - Az orvosi fakultás Dékánja az előadók testületéhez
82 geinknél fogva nem távoztunk az egyetem székhelyéről, valamennyien készséggel s lelkesedéssel teljesítjük azon feladatokat, amelyeket a háború ránk rótt. De legelső kötelességünk, hogy tudományos és oktató munkásságunkat folytassuk. A tudomány eszközeit az ágyúdörgés, a puskaropogás közt is kezünkben tartjuk s barátainkkal s elleneinkkel egyaránt éreztetjük, hogy a tudomány hatalom! Ma a cselekvés idejét éljük. A cselekvéshez kérem Tanártársaim bölcs irányítását és hathatós támo- gatsáát. Budapest, 1914. évi augusztus 18. * AZ ORVOSI FAKULTÁS DÉKÁNJA AZ ELŐADÓK TESTÜLETÉHEZ. Tisztelt Kollega úr! Mint az 1914/15-ik iskolai évre a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem orvosi karának tanártestülete által megválasztott s a vallás- és közoktatás- ügyi Miniszter Ur által megerősített Dékán működésemet megkezdtem. A háború az országot s vele egyetemünket súlyos feladatok elé állította. Mmdannyiunk kötelessége, hogy készséggel és lelkesedéssel vegyünk részt hazánk védelmében. De az ágyúdörgés s a puskaropogás között sem szabad kiejtenünk kezünkből a tudomány békés eszközeit. Reményiem, rövid győzelmes háború után még alkalom lesz a legközelebbi iskolai évben is azok intenzív alkalmazására. Egyetemünk magántanárai alkotják azon forrást, mely egyetemi tanszékeink betöltését biztosítja. Ezen forrás ápolását elsőrendű feladatomnak tekintem. Számítok Tanár, Magántanár Ur odaadó támogatására. Hogy egyetemünk tanítótestületének egymással való érintkezésére s különösen, hogy a tanártestületben ülésjoggal nem bíró tanár és magántanár Uraknak óhajaik, javaslataik kifejezésére alkalmuk legyen, szervezési szabályunk 17. §-a értelmében december hóban valamennyi tanárt és magántanárt általános gyűlésre szándékozom meghívni. Addig is arra kérem Tanár, Magántanár Urat, hogy minden az egyetemi oktatást s a tudományos munkásságot érintő kérdésben méltóztassék bizalommal hozzám fordulni s javaslatait írásban megtenni. Viszont igen kérem, hogy méltóztassék a magántanári szabályzat (45,520/1892. V. és K. Min. sz.) diszpozícióit, az azt életbeléptető s az azóta is kiadott rendeleteket figyelemben tartani. Minél nagyobb szigorúsággal küzdünk a magántanári intézmény esetleges hiányai s kinövéséi ellen, annál jobban biztosítjuk, hogy az 1848. XIX. alaptörvényeikben lefektetett liberális alapelv, mely a tanszabadságot proklamálta, teljességében érvényesüljön. *
