Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)

Beszédek - Schulek Vilmos emlékezete (1905. okt. 14-ikén tartott beszéd)

63 volt reá. Kétségtelen azonban előttem, hogy Schulek egyéniségére Graefenek volt nagyobb hatása, ő Graefe iskolájához tartozik, ahhoz az iskolához, amelyet az önfeláldozó tudomány és emberszeretet jellemez. Természetesen az Arlttal való hosszas együttműködés Schulek tudományos ismereteire, operatív tech­nikájára, tanítási módszerére jelentékeny befolyást gyakorolt. Ezt ő maga is mindig elismerte. A jövőre nézve az volt törekvése, hogy az emberiség műve­lődési mozgalmaiban cselekvő részt vegyünk, mégis őszintén bevallotta, hogy éppen úgy, mint azon időben az egész orvosi világ, ismereteinek javarészét a régi bécsi iskolának köszönhette. Arit a múlt század összes szemészeinek — Graefet sem véve ki — okta­tója volt. Jelszava : primum humanitás — alterum scientia s mégis ez utóbbiért többet, sokkal többet tett, mint azok, kik a tudományt mindig ajkukon viselik. Arit s Graefe ebben közös mesterei. Akik azon időben a bécsi egyetemet láto­gatták, ma is emlegetik Schulek kurzusait. A három nagy feladatot, melyet a klinikusnak harmóniában kell tartani : a gyógyítást, az oktatást s a tudomány­művelést, valóságos művészettel egyesítette s sokan már ekkor megjósolták a fiatal asszisztens jövő fényes pályafutását. Orvosi ügyeinkre a hetvenes évek elején Markusovszkynak döntő befo­lyása volt. Az ő s Trefort figyelmét Hirschler hívta fel Schulekre, ki élete fogy­táig hálásan emlékezett meg Hirschler önzetlen támogatásáról. Hálájának le­rovására a sors nagyszerű alkalmat nyújtott. Hirschler szürke hályogját 1882 január 26-án teljes sikerrel operálta. A szemészet tanítása a budapesti egyetemen Beer hatása folytán már a múlt század közepén kedvező körülmények közé jutott. 1801-ben a szakma külön klinikát kapott s 1816 óta Beer tanítványa s volt segédje, Fabinyi János, egész erejét kizárólagosan a szemészetnek szentelhette. Halála hírét Hirschler Pánsban kapta. 0 azt hitte, hogy Kankának van legtöbb kilátása a tanszékre, érezte, hogy ezen esemény neki nehézségeket fog okozni. Attól tartott, mint Vidor által közölt naplójából tudjuk, hogy övéi azt fogják mondani : «siess haza vagy pedig maradj ahol vagy, de mondj le a szakmáról, amelynek megragadását a legkedvezőbb alkalommal elmulasztottad». Ennek ellenére elhatározta, hogy szemész marad s nem megy haza, nem akarta Párist pillanatnyi anyagi előnyö­kért elhagyni. A tanszéket azonban nem Kanka, hanem Lippay Gáspár nyerte el. Irodalmilag nem működött, de eredeti józan gondolkozásmódjának s nagy operativ technikájának emléke még ma is él. A vidéken a szemészetnek nagy­atyám buzgóságából számos hajléka volt. Az általa 1830-ban alapított nagy­váradi szegény vakok szemgyógyintézetén kívül Pozsonyban, Kassán, Sopron­ban, Nagyszebenben, Brassóban, Marosvásárhelyt s Kolozsvárt voltak szem­kórházak. S csak sajnálatos, hogy legnagyobb részük vagy megszűnt vagy kellő szakember vezetésének hiányában elvesztette jelentőséget. Kolozsvárt az akkori orvos-sebészeti intézetben a szemészetet a sebészet tanára tanította volt, éppen úgy, mint az a Német birodalomban s Francia- országban szokásos volt. Hirschler sürgetésére a szemészetet 1872-ben végre önállósították s tanárrá Schulek Vilmost nevezték ki. A Karolin-kórház sze­

Next

/
Thumbnails
Contents