Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
60 bővítését haladéktalanul végre kell hajtani, a Margit kórháznak, ha másképp nem, ideiglenes elhelyezésben szemosztályt kell adni, a Szent István, Gellert és László kórházak nem nélkülözhetnek tovább szemosztályt. Vájjon rendelkezünk-e ezen feladat teljesítésére elegendő alkalmas munkaerővel? A háború tapasztalatai bebizonyították, hogy igen. A harctéren a talentumok egész sorának nyilt alkalma az érvényesülésre, a talentumok egész sora megfelelő munkakörben arravalóságát beigazolta. Vájjon a béke beálltakor «zek visszatérjenek újból alárendelt szűkkörű tevékenységükbe s a vezető állomásokban megmaradjanak azok, akik békében s háborúban beigazolták tehetetlenségüket? Eddig az volt a szokás, hogy addig vártunk, míg a kornál, képzettségénél fogva tehetetlent a sors keze távolította el. Ennek a jövőben meg kell változni. Bethmann Hollweg okos mondását : «Freie Bahn dem Tüchtigsten» úgy kell értelmezni, hogy nemcsak a megüresedő állásokba kell a legjobb erőt helyezni, hanem a tehetetlent, az alkalmatlant, ki életben és egészségben kárt okoz, ha nem is cselekedetével, de mulasztásával — kíméletlenül el kell távolítani. Természetesen jó példával kell előljárnunk. Nekünk egyetemi tanároknak is idejében helyet kell adnunk a fiatalabb erőknek, ha közeledik vagy elérkezik a korral járó hanyatlás első jele, ha pedig betegség idő előtt rokkanttá tesz, rosszul elkalmazott kollegialitás az, mely megvárja, míg az egykor virágzó lombos fa teljesen kiszárad s magától kidől. Ne mondja senki, hogy ez kegyetlen, kíméletlen felfogás. A háború után a legfonto&bb feladat az emberi élet megmentése, az emberi egészség rekon- trukciója. Ugyanezen okból a legszigorúbban keresztül kell vinni az incompa- tibilitást. A szemkórház és szemosztály főorvosa ereje javát szentelje az állásának / Ami áll a polgári kórházakra, az áll a katonaiakra is. Tisztelt Egyesület! Befejeztem vallomásomat, mert valóban annak tekintem mai előadásomat. Ide s tova 35 éve léptem be az egyetem kapuján, 30 éve állok az egyetem szolgálatában, elsősorban egyetemi polgár vagyok, ez a büszke öntudat adta meg a bátorságot, az előjogot, hogy meggyőződésemet, az igazságot hirdessem. A háború tanulságai az opportunizmus alkonyát jelentik. A győztes háborúban és békében, pusztításban és helyreállításban csak az lehet, ki a jó ügyért, hazája s az emberiség javáért áldozatot is tud hozni. Népszerűség, rang és kitüntetés essenek csak bátran áldozatul, ha ennek fejében a tudományos munkát, a kultúrát, a humanizmust szolgálhatjuk. Ezen irány szolgálatában vezérünk, Balassa János, ki 1838-ban doktori disszertációjában De juvene Medico kimondotta azt az elvet : Vivere alns, non síbi constituit essentiam Medici! Hogy a még hátralévő rövid tanári és orvosmunkásságomat ezen eszmének szentelem, azt fogadom s ez legyen hálám csekély jele azért a mélyen megható bizalomért, mellyel a tisztelt testület eddig elhalmozott. Kovacsovszky.
