Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
nage-uk még mindig nincs rendezve. A negyedik hiány, hogy a társadalom közreműködését nemcsak hogy nem használták ki, hanem inkább távoltartották. Nagyon jól tudom, hogy Magyarországon a rokkantügyi kérdést nem lehet társadalmi alapra fektetni. De azt is tudom, hogy olyan méretűvé vált az ügy, hogy a társadalom közreműködése nem nélkülözhető'. Kezdetben az volt a terv, hogy a vak katonákról való gondoskodás külön történjék. Ez indokolt is lett volna már csak azért is, mert a többi rokkantakhoz viszonyítva számuk mégis aránylag csekély és így az individuális elintézés lehető' lett volna. Utóbb e tervet elejtették és összekapcsolták a nagy rokkantügyi akcióval, aminek tagadhatatlan előnyei is voltak, de az a nagy hátránya, hogy a vakok ügye is büro- kratizálódott. Hogy ez Magyarországon mit jelent, azt nem kell bővebben fejtegetnem. De úgy érzem, hogy a társadalomnak határozottan joga is volna a vakok ügyében intenzívebben résztvenni. Németországban a «Deutsche Kriegs- blindenstiftung für Landheer und Flotte», Ausztriában a «Kriegsblindenfond für die österreichischen Staatsangehörigen der gesamten bewaffneten Macht» képviseli a társadalmat. Nálunk az egész terhet, az egész felelősséget a Hadigondozó Hivatal viseli. Ügy hiszem, hogyha a Hadigondozó Tanács és szakosztályai megfelelő szervezetet kapnak, mód nyílnék, hogy a vakok ügyeinek elintézésében, a vakok pártfogásában, azok jövő sorsának intézésében a társadalom intenzívebben közreműködhessék. Erre pedig szükség van a jelen, de még inkább a jövő szempontjából. Sőt szilárd meggyőződésem, hogy a társadalom áldozatkészsége meghatványozódnék, ha nem záratnék el olyan hermetikusan a vak katonák ügyétől. Ma mindezeken még lehet segíteni s éppen ezért őszinte szóval feltártam a helyzetet, mert az kétségtelen, hogy a hadigondozó azelőtti és jelenlegi vezetősége egyaránt a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik a vak katonák ügye iránt, de ha meggondoljuk a feladatok tömegét és nagyságát, amik a hadigondozóra nehezednek, valóban szükséges, hogy minden tényező segítsen a feladatok megoldásában. Természetesen elsősorban a gyógypaedagogusoknak, másodsorban a szociológusoknak jut szerep, de amint a külföld tapasztalata bizonyítja, az orvos közreműködését sem nélkülözhetjük. 3. A jövő feladatai a szemorvoslás terén. A jövő feladatai között első helyen áll minden orvostanhallgató alapos kiképzése a szemészetből. Még nagyon hosszú ideig a szembetegek túlnyomó részét a gyakorló orvosok fogják kezelni, de még azon esetben is, ha a szem- specialisták száma és eloszlása az országban egyenletes lesz, a szembetegek túlnyomó része elsősorban a gyakorló orvoshoz kerül s az ő kezében van, hogy vájjon a beteg idejekorán nyerhet-e szakértői segítséget. A jövőben nem szabad előfordulnia annak, hogy glaucomában szenvedő beteg azt a tanácsot kapja, hogy várjon, míg hályogja megérik, a vasdarabnak nem szabad hónapokig észrevétlenül a szem belsejében maradnia, az általános betegségek jelenségeit a
