Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
36 a 10,000-et, 1914-ben meghaladta a 18,000-et, 1915-ben 23,000-re, 1916-ban 27,000-re emelkedett. E nagy szám súlyos terhet ró a klinika vezetőjére és főleg segédszemélyzetére. De e forgalom megszorítása a legnagyobb nehézségbe ütközik. A numerus clausus keményen sújtaná a vidékről jövőket, kik már békében is napokig utaztak, hogy a klinikára jussanak s kik az úton utolsó garasukat is elköltötték s most felvételért könyörögnek. Sokszor mindkét szemén vak egyént kísérnek jószívű emberek a klinikára, itt bevezetik őt a váróterembe s otthagyják, fgy volt ez már békében és még inkább így van ez a háború alatt, amidőn a gyógyítás és segítségnyerés a vidéken az orvoshiány miatt annyira megcsökkent. A válogatás olyan odiozus feladat, hogy arra nehezen vállalkozhatunk. Kit utasítsunk el? Néha külsőleg ép szemű súlyos szembajban szenved. Vagy a külső megjelenés döntsön? A jókabátú sokszor szegényebb és jobban rászorul az ingyenes rendelésre, mint a vagyonos ködmönös vagy a dúsgazdag bocskoros. A járóbetegek számának óriási emelkedése arra bírt, hogy a következő táblát tegyem ki : Naponta 100-nál több új beteget nem fogadhatunk. Adjunk előnyt a legszegényebbnek, a messziföldről jövőknek, a súlyos szembetegségben szenvedőknek, a katonáknak, azok családtagjainak- A vagyonosak ne foglalják el a vagyontalanok elől a helyet. Nem mondhatom, hogy a felhívásnak nagy sikere volt. A járóbetegeknek csak 7%-át vehetjük fel a klinikára. E százalék igen alacsony s ez is bizonyítja az ágyak aránytalan számát. Ez kifejezésre jut abban is, hogy az ápolási napok átlaga egy betegre csak 15—17 nap. A felvett betegek túlnyomó része olyan, akiknél operativ beavatkozás okvetlen szükséges. Valóban ezek elutasítása a legnehezebb. Kinek van szíve, míg talpalatnyi hely van, elutasítani azt a glau- comást, kinek operálása halaszthatatlan, vagy azt a hályogost, ki látása visszanyeréséért könyörög. Ilyen módon a nagyobb operálások száma évente eléri az 1500-at. A nagy operativ anyag gazdag tapasztalatgyűjtésre adott alkalmat. A szürke hályog operálása igen nagy tért foglal el a klinika munkásságában. Arról nem lehet szó, hogy minden jelentkező és operálásra alkalmas szürke hályogost felvehessünk. A távolról jövőknek, a mindkét szemén vaknak, a legszegényebbnek adunk előnyt. Az elutasítás és máshová küldés nehéz feladat nemcsak azért, mert rendesen másutt sincs hely, hanem azért is, mert az elutasított azzal érvel, hogy a falubelije is itt volt, ő is csak itt akar maradni s ha fel nem vesszük, inkább hazamegy. Természetesen a vidéki kórházak szaporításával s azok fejlesztésével ezen előítélet, ha szabad ezt így neveznem, szűnni fog. Évente kb. 500 hályogost operálunk, ami már 10 év alatt 5000 esetet jelent. Tapasztalásra busás alkalom. Ma nincs rá alkalom és idő, hogy a klinika metho- dikájáról szóljak. Most csak annyit, hogy meggyőződésem szerint a siker elérésében nagy szerepet játszik a kötőhártyazsák előzetes megtisztítása a pathogen baktériumoktól s a technikában a szövetek kímélése. A veszteségek számának csökkentése, amikor az arányszám már nagyon alacsony lett, mindinkább nehe
