Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet egyetemi oktatása (Székfoglaló előadás 1900. szept. 23.)
14 lehet erősíteni. Oppolzerről mondják, hogy vigasztaló szava a haldoklóban is megnyugvást keltett, bíztató tekintete a gyógyíthatatlannak is reményt adott. Önöknek nem nehéz példát találmok. Mindannyiunk szíve megdobban, amikor azt a fiatalos lelkesedést, fáradhatatlan tetterőt látjuk, amellyel egyetemünk orvosi karának doyenje a legborzasztóbb betegség, a tuberculosis ellen hadjáratot indít, melyet, hogy győzelemre vezessen, mindannyiunk óhaja. íme a perspectiva, mely jövő munkásságunk elé tárul, de a feladat csak úgy lesz betöltve, ha önök, tisztelt hallgatóim támogatnak. Helmholtz mondta, ^hogv az ember az előadások számára örömmel dolgozzék, lényeges kellék annak tudata, hogy elegendő számú intelligens hallgatója lesz». Az én tárgyam nem tartozik az úgynevezett köteles tárgyak közé. Feltételezem, hogy aki hozzám beiratkozik, azt azért teszi, mert dolgozni akar. De ezt meg is kívánom. A tanulás szabadságának, meggyőződés szerint az az értelme, hogy az egyetemi polgár ismereteit ott és attól szerzi meg, ahol és akitől akarja, de ez nem azt jelenti, hogy privilégiuma van a nemtanulásra. Mi, tisztelt Urak, amidőn önök hozzám beiratkoztak s én indexüket aláírtam, szerződést kötöttünk, szerződést a kölcsönös munkára. S ezt férfiasán meg is kell tartanunk. Jól tudom, hogy nem mindannyian lehetnek tudósokká, de mindegyiküknek el kell sajátítaniok a tudományos gondolkozást. Ez némelyiküknek gyönyörködve s könnyen sikerül, másoknak keserves fáradság árán — de mindegyiküknek sikerülnie kell! Az életben az orvosi rend küzdelmeiről, helyzetének tarthatatlanságáról, a megélhetés nehézségeiről hallanak. Az orvossal szemben támasztott igények növekednek, az ellenszolgáltatás apad. De abból, hogy az állam, a társadalom, az egyes az orvossal szemben olykor igazságtalan, nem következik az, hogy munkakedvünk csökkenjen, hogy önök kevesebbet tanuljanak, kevesebb műveltségre törekedjenek. Az orvosi rend helyzetének jobbra fordulása csak úgy várható, ha a jogos igények kivívására kifogástalan jellemű, alapos képzettségű, magas műveltségű orvosok egyesülnek. Ezért kérve kérem önöket, a láthatár felhőitől ne csüggedjenek el, hanem azok erőgyűjtésre ösztönözzenek! Jól mondja Jókai: «Erős várunk nekünk a tudomány». A harcban az a győztes, ki jobban van vértezve, ki ellentállóbb. Minden disciplina páncél, minden ismeret fegyver, mellyel meghódítjuk a sötétséget, kiűzzük az előítéletet. Ne feledjék Mihalkovics intését : «A létért való küzdelemben az a győztes, ki tanulmányai idején többet dolgozott és többet tud s képességeit a választott pályán jobban érvényesítheti.» Az én kötelességem az oktatás, az önöké a tanulás, mindannyiunké a tudomány ápolása. Egyetemi polgárok! Teljesítsük kötelességeinket!
