Göttche Oszkár dr.: Csecsemő és gyermekgyógyászati repetitorium (Budapest, 1924)
Alimentaris zavarok ex constitutione
72 a gyermek szellemi képességei ne fejlesztessenek ki túlkorán, a szellemi túlerőltetéstől óvni kell őket. Sokszor minden szug- gerálás és erélyeskedés csődöt mond, ilyenkor legcélszerűbb őket teljesen kiemelni a régi környezetből és huzamosabb időre idegen környezetbe adni, ahol panaszaikkal keveset törődnek és ilyenkor a gyermekek feltűnően megjavulhatnak. Pylorospasmus A neuropathiás csecsemők hányása néha igen súlyos, de még súlyosabb kórkép az, amikor a pylorus izmai kontra- cturába jutnak és a táplálék nem juthat a gyomorból a belekbe. Rendszerint a születés utáni első két hónapban fordul elő. Az ilyen csecsemő mindent kihány, obstipál, a gyomortájék elődomborodik, ütögetésre a gyomor megmerevedik, a belek erősen összeestek, úgy, hogy az epigastrium alatti rész behúzódott. Sokszor a pylorus kemény tumor alakjában tapintható. Természetesen az ilyen csecsemők az erős inanitio folytán nagyon lesoványodnak és el is pusztulhatnak, bár gyakran látjuk azt, hogy a legsúlyosabb stádiumban a folytonos görcs enged és a csecsemő jobban lesz. Pylorospasmusnál sokszor adunk enni és keveset. Ilyenkor lefejt anyatejet adunk óránkint 4—5 kk-val. Ha az nincsen, írót adunk. Ezen táplálékok mellett ajánlatos az Epstéin- féle sűrű darából 1—2 kk-val adni, mielőtt a többi ételből adnánk. Fontos a gyógyszeres, kezelés is. Adhatunk atropint (l°/oo -es oldatból Vo—1 fecskendővel) vagy papaverint (0.002— 0.006 gr-os adagban). Sokszor jó hatású a gyomormosás, különösen akkor, ha a gyomor még egyszer sem tágult ki eléggé. Nagyon súlyos esetekben a Ramsted-féle műtét jön számba, ami abban áll, hogy a pylorus izmát átvágják a nyálkahártya épségben maradása mellett. A műtétet hacsak lehet nem alkalmazzuk, de néha kénytelenek vagyunk, mert más nem segített. A műtét után a pylorus görcse oldódik. Rachitis. Igen gyakran előforduló gyermekbetegség. Legnagyobbrészt az első félév végén kezdődik és 2—3 évig tart. Felléphet később is, akkor rachitis tardáról beszélünk. A rachitis meg- gyógyulhat spontán vagy therapeutikusan. A legfeltűnőbb elváltozásokat a csontokon látjuk, mert a csontképzés zavart és pedig a Ca., Mg. és Ph. sók lerakódása szenved. A csont és porc határán az epiphysisnél a csontosodási vonal elmosódott, az osteoid szövet túlburjánzik, ami makroskóposan is látható duz
