Göttche Oszkár dr.: Csecsemő és gyermekgyógyászati repetitorium (Budapest, 1924)
Táplálkozási zavarok
Táplálkozási zavarok^ A csecsemőkorban a táplálkozási zavaroknak, a felnőttektől eltérőleg igen nagy fontosságuk van, nemcsak azért mert a csecsemőkori halálozásnak igen nagy részét, mintegy har- madát képezik, hanem azért is, mert a szervezet resistentíáját csökkentik és más, nem enteralis eredetű fertőzés kifejlődését segítik elő. Fontosak még abból a szempontból is, hogy a súlyos táplálkozási zavarban szenvedő csecsemők úgy szellemi, mint testi fejlődésükben erősen vissza maradnak, úgy, hogy a reparálódás sokszor csak évek múlva következik be. A felnőttkorban a táplálkozásból eredő ártalom rendszerint csak a gyomor-bélcsatornára localisálódik és könnyű lefolyással bir. Csecsemőkorban ellenben az egész szervezetre kihatással bir és oly jelenségek, mint a bradycardia, hypertonia, amelyeknek látszólag a gyomor-bélcsatornához semmi közük, csecsemőkorban alimentaris zavarok eredményei és alimentaris úton gyógyíthatók is. A táplálék 1. energia forrásul, 2. az elhasznált anyagok pótlására, 3. fűtésre, 4. növekedésre szolgál. Az első három feladatot elégíti ki a táplálék a felnőttkorban, a serdülőkorban ellenben még a növekedést is a tápláléknak kell elősegíteni. A felnőttkort ezért nem lehet per analogiam a gyermek- es csecsemőkorra vonatkoztatni, mert Czerny szerint ,,a gyermek nem miniatűr felnőtt és a csecsemő nem miniatűr gyermek". A táplálkozási zavarok felosztása rendkívül sokféle. Jóformán minden tankönyvben más és más. Azelőtt a Wíederhof- fer-féle beosztást használták, amely anatómiai elváltozásokból indult ki. Azonban ezt a beosztást el kellett hagyni, mert a súlyos általános tünetekkel ellentétben állottak a csekély anatómiai elváltozások. A Finkelstein-féle beosztás, mely már functionalis alapokra van építve szintén sokáig érvényben volt, de most már az is módosításra szorult. A legáltalánosabb és legjobban használható a Czerny-féle felosztás, melv aetiolo- giai alapból indul ki. Itt tehát mindig rendkívül fontos az anamnesis.
