Göttche Oszkár dr.: Csecsemő és gyermekgyógyászati repetitorium (Budapest, 1924)
II. Pathologiás rész
A4 azért, mert gumma roncsolta volna szét, mint a felnőtt korban, hanem azért, mert nem is fejlődött ki rendesen: a csecsemőkorban tehát a rendes orr még ki sem fejlődött lueseseknél. A körömágy gennyesen gyulladt, a köröm kihull és helyette repedezett köröm nő (paronychia luetica). A csontokban a porc és csontosodás határa nem rendes, hanem szélesebb, fehér cikk-cakkos vonalat látunk (osteochondrytis syphilitica) amit gyakran követhet epiphysi-olysís is. Az is gyakran fordul elő, hogy az ilyen csecsemők karjukat nem mozgatják és az bénán csüng le, ezt nevezzük Parrot-féle bénulásnak (pseudo- paralysis luetica). Az epiphysis környéke ilyenkor meg van duzzadva, A lép, máj megnagyobbodott, kemény, éles szélű tapintatot ad. Az ilyen csecsemők rendszerint anaemiások is egy kissé. Gyakoriak az intermittáló lázak, aminek eleinte semmi okát adni nem tudjuk, mig a Wassermann reactio útba nem igazit. A Wassermann reactio a 6-ik hét után számít biztosan, mert addig negativ is lehet és csak később válik posi- tivvá. Ha az anya vére negativ is, az nem zárja ki azt, hogy a gyermeke ne lenne lueses, bár a legtöbbször az anya vére is positiv reactiót ad és ma általánosan az a nézet áll fenn, hogy ha a gyermek lueses, akkor az anya is az. Azt már említettük, hogy lueses anya maga szoptassa gyermekét, A régi Colle (lueses csecsemő anyja immunis a luessel szemben) és Próféta törvény (lueses anyának gyermeke immunis a lues ellen) a Wassermann reactio óta könnyen megérthetők. A lues hereditaria tarda az 5—6 években, sőt még későbben manifestálódik. Legismertebb tünete a Hutchinson-féle trias (Első tünet: félhold alakú bemélyedés a felső középső metszőfogakon, de csakis a maradandó fogakon, ezért tejfogakon hiába keressük! Jellemző a fogak ékalakja is. Második a süketség, harmadik tünet a keratitis parenchymatosa). Ezenkívül elváltozást találhatunk a koponyán (olympusí homlok) a tibían (periostalis felrakodások) az ujjakon (phalangitis luetica). Ezen három utóbbi tünet még a csecsemőkorban is előfordul. A lép, máj itt is nagyobb, esetleg condylomákat találunk. A Wassermann reactio itt is erősen positiv szokott lenni. A hydrocephalusról később. A therapia a felnőttek kezelésénél ismert higany és neosal- varsan adása. A higanyt rendszerint bedörzsölés alakjában adjuk és pedig 1 gr. ung. hg. cinereumot kenetünk fel egyik nap a mellre, másik nap a hátra. Nagyobb gyermekeknél a felnőtteknél ismert beosztás szerint járunk el. Adhatunk higany kötényt is, amely abból áll, hogy 3 gr. higanyt vászonra kenünk és a csecsemő nyakába akasztjuk. Calomelt ma már ritkán használunk (0.005—0.01 gr-ot adnak). Neosalvarsanból 1*4 centigt számítanak pro kg. Intramuscularisan adjuk, hetenként egyszer. A salvarsan adást két hetes higanykezelés előzze meg, mert a salvarsan adásakor sokszor észleltek súlyos complication esetleg halált is, mert sok spirochaeta megy tönkre és ezeknek felszívódó toxinjai károsan hatnak. A lues elleni therapia újabban a bismuth kezeléssel gyarapodott. Klinikánkon
