Gergő Imre dr.: Sebészeti gyógyeljárások a Budapesti Kir. Magyar Tudomány Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján (Budapest, 1915)

B) Részletes rész - K - L

82

egy ideig járni még nem engedjük, hanem a végtagot, főleg a glutaealis izomzatot szorgalmasan masszáltatjuk és mozgási gyakorlatokat végeztetünk.

A repositio eredményéről X-sugaras vizsgálattal győződünk meg.

A vértelen helyretevésre a legkedvezőbb kor a 2—3. életév; eléggé kifejlett izvápa mellett jó eredmény várható a 6. életévig is, a 10. életéven túl azonban már nem. Ily esetben, valamint akkor, ha a beteg hozzátartozói a vértelen műtétbe nem egyeznek, a járás Dollinger-fé]e pelot- tás fűzővel javítható.

II. Laxatio habitualis.

A tokszalag redőzésével vagy partiál is szalagkiirtással stb. kezelhetjük.

III. L nxatio irreponibilis.

Vértelen úton vissza nem helyezhető hozamot véres úton reponálunk (lásd később!); ha ez nem sikerül, az izületi véget reseeáljuk.

IV. Luxatio pathologica.

A lobos folyamat teljes gyógyulása után megkísérelhetjük a fejecs véres repositióját; ha az nem sikerül, izületi resecti ót végzünk.

V. Luxatio traumatica.

1. Luxatio traumatica acuta. A hczamodott izvéget az anatómiai viszonyok figyelembevételével azon úton reponáljuk, amerre az Ízületet elhagyta; a repositio sikerét többnyire zökkenés jelzi. Ezután az Ízületet 1—2 hétre háromszögű kendővel vagy gipszkötéssel rögzítjük; végül gondos utókezeléssel a functio teljes helyreállítására törekszünk.

Az izomzat erősebb ellentállásakor a beteget a repositio tartamára elhódítjuk, vagy helybeli érzéketlenítésben