Gebhardt Lajos: Az emberélettan alapvonalai Wundt nyomán (Pest, 1869)

Előszó.

Tudomány-egyetemünk orvostanári testületének nagyrabecsiilt bizalma folytán 186%-ik évben a sebészek számára rendelt elméleti orvostan megürült tanszékének helyettesítésével lévén megtisztelve, feladatom részét képezte az emberélettant is előadni.

Előadásaim folyamában bő alkalmam volt meggyőződni arról, hogy nem eredményezendem — főleg magyarajku — tanítványaimmal azon sikert, melyet törekvésem tudatában és tanítványaim szorgalma mellett joggal reméltem.

Nehézkes haladásuknak okát képzettségükhöz mért, igényeiknek megfelelő, kellő'rövidségü kézikönyv hiányában véltem feltalálni.

Ennélfogva kötelességemnek tártára — hogy 0 hiányt tehetségem szerint pótoljam — oly könyvet adni kezűkbe, mely az élettani kutatásoknak a legújabb időkig terjedő eredményeit tudományszerü rendezettséggel, világosan és röviden tárgyalja.

Hogy e célt mielébb elérhessem, legokszerűbbnek találtam Wundt Vilmos heidelbergi tanárnak „Lehrbuch der Physiologie des Menschen“ című kitűnő tankönyvét venni alapul, annál inkább, mert szerinte tartám előadásaimat is.