Gebhardt Lajos: Az emberélettan alapvonalai Wundt nyomán (Pest, 1869)
Részletes élettan - Első szakasz. A táplálkozás - III. A vér és annak mozgása - 1. A vér
A rostany vagy rostonya feloldva van a vérnedvben, de nagy hajlammal bir oldhatlan módosulatba átmenni. Ezen módosulat rendesen beáll a véredényekből kibocsátott vérben, s ennek megalvadását okozza. A rostonya csak ezen, vízben oldhatlan módosulatban ismeretes, mely módosulatban azonban a többi fehérnyeféléknél könnyebben oldódik föl ecetsavban és lugalokban, sőt salétromos vízben is. Ily oldott állapotban az oldott fehérnyéhez hasonló sajátságokkal bir, t. i. főzés, hígított ecetsav és légenysav által lecsapatik (megalvad). Az egyszer megalvadt rostonyát eredeti oldott módosulatában előállítani többé nem lehet. A rostonya megalvadásának okát képezi először az élő véredényfal és vér közötti érintkezés megszűnése, s másodszor egy még közelebbről nem ismert anyagnak jelenléte a vérben, különösen a vérsejtekben, mely az oldott rostonyát al- vadttá átváltoztatni törekszik. A megalvadás átalában csak e két mozzanat együtthatása mellett jő létre. Miután csak az é 1 ő véredényfal bir a rostonya megalvadását gátló sajátsággal: ennél fogva a vér bizonyos időre a halál után a véredények belsejében is megalvad (melegvérű állatoknál gyorsabban, mint hidegvérüeknél). — Mig a véredényfal behatása oldva tartja a rostonyát: más testekkel való érintkezés sietteti a megalva- dást; hasonlóképp sietteti a megalvadást a vér melegénél kissé magasabb hőmérséklet, a vérnek erős mozgatása, levegő vagy éleny hozzájárulása, rostonyájától már megfosztott vér vagy csupán vérsavó nagyobb mennyiségének hozzákeverése. Ellenben lassítja a megalvadást alacsony hőmérséklet, a vérnek szénsavvali telítése és élenytöl való megfosztása, gyönge meg- savanyítás ecetsavval, s bizonyos sóknak hozzákeverése (ily sók : kénsavas szikéleg, légenysavas haméleg, konyhasó, hamanyhal- vag, szénsavas lugalok), — végre magának a vérnedvnek nagy sótartalma és szokatlanul égvényes vegyalkata. Teljesen megszűnik az alvadékonyság, ha a vér 60 C°-ra melegííte- tik, ha hozzá lugalok adatnak, s ha az elébb megsavanyított vér legköneg által közömbösittetik; az ily módon oldott állapotban maradt rostonya hasonszőrű az oldott fehérnyével. A légnemek a vérnek jelentékeny alkatrészét képezik. A vérsejtenye és vérfósteny, rostonya és légnemek.
