Gebhardt Lajos: Az emberélettan alapvonalai Wundt nyomán (Pest, 1869)
Részletes élettan - Első szakasz. A táplálkozás - II. Felszivódás és vérkészítés
Felszívódás és vérkészítés. 4-er. Hogy a bélnedveknek hatása a sókra igen jelentéktelen. A viz- és hígított savakban oldható sók a gyomorban egyszerűen feloldódnak, vegyi szétbomlás pedig csak a szénsavas sókat éri, a mennyiben a szénsav szabaddá válván a só visszamaradt alja (basis) a gyomornedv szabad savával egyesül. II. Felszívódás és vérkészités. 89. §. Átnézet és felosztás. A fölszivódás (resorbtio) alatt részint a tápanyagoknak a belekből származó tápnyaedények, — részint a vérből az összes szervezet szöveteibe kiürített anyagoknak az illeti» szövetekből kiinduló úgynevezett nyirkedények általi fölvételét értjük. A vérkészités (sangvificatio) pedig nem más, mint a tápnya- és nyirkedényekben keringő folyadékoknak az illető edények egymásba nyílása folytán létre jött különös elegyülés általi vérré változása. Szólnunk kell tehát: 1 -ör a felszívódásról, 2-or a felszívódás által létre jött tápfolyadékokról, t. i. a tápnya- és nyirkról, s ezek mozgásáról, 3-or e tápfolyadékok vérré változásáról, vagyis a vér készítésről, mindenek előtt az illető szervek í’észletes átnézetét adván. 90. §. \ itélhiizam felszívó szerveinek szövete. A fölszivatásra minősített tápanyagok fölvétele a bélhu- zam egész fölszinén lehetséges. Legkiválóbban történhetik ez a vékonybélben, mely hosszaságánál fogva a legnagyobb fölszin- nel bir, s e fölszint takhártyájának számos redöi és bolyhái még inkább nagyobbítják. Ennélfogva a tápanyagoknak a tápnya- edényekbei fölvétele majdnem kizárólag a vékonybélben történik, míg a gjomor- és vastagbélben levő tápanyagok, a«tak- hártya fölszinén levő hajszáladények útján közvetlenül a vérbe vétetnek föl.
