Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
5$ nem titkolhatnak el előtte, mennyi sokat talál ki a gyermek az igazságból. Többnyire egy új testvér, új vetélytárs születése révén fenyegető materiális veszély kelti fel a gyermek kutató kedvét. A benne magában élő részlet-ösztönök irányítása szerint egész sorát alkotja meg az ,,infantil nemi elméleteknek“ például azt, hogy mindkét nemnél egyforma nemi szerveket tételez fel, hogy a gyermekeket evés útján fogantatja és a végbélen át születi meg és bogy a nemek érintkezését ellenségeskedő cselekménynek, valami birkózás- félének tekinti. De épen nemi alkatának éretlensége és az az űr, mely ismeretkörében a női szülőcsatorna elrejtett helyzete folytán kitöltetlenül marad, arra kényszerítik a búvárkodó gyermeket, hogy e terméketlen munkáját abbahagyja. Maga ez a gyermeki búvárkodás, valamint az általa termelt infantilis nemi elméletek, döntő befolyást gyakorolnak a gyermek jellemének kialakulására s a később nála esetleg fellépő neurotikus megbetegedés tartalmára. Elkerülhetetlen és teljesen normális dolog, hogy a gyermek szüleit válassza első szerelme tárgyául. De nem szabad, hogy szerelmi vágya ezen első objektumokhoz maradjon rögzítve; elég, ha azokat később csak példányké- peiül veszi, és a végleges tárgyválasztás idején a libidót más, idegen személyekre viszi át. Ki nem kerülhető feladat ezek szerint, hogy a gyermeki vágy elválasztassék és eltávolodjék a szülőktől, mert különben az ifjú egyén társadalmi alkalmasságát fenyegeti veszély. Abban az időszakban, amelyben az elfojtás a szexualitás részletösztöneinek kimustrálásán dolgozik, valamint később, mikor a szülői befolyás lazítása volna napirenden, amely befolyás azon elfojtási munka javarészéhez az indítékot szolgáltatta: nagy feladatok háramlanak a nevelésre, melyeket ezidőszerint bizony nem mindig értelmesen és kifogástalanul oldanak meg. Uraim! Nehogy azt véljék, hogy ezen elmélkedéseink
