Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
51 de az elfojtás dacára a tudattalanból tovább is érvényesülnek. A pszichoanalízis kimutatta, hogy ezen ösztönöknek igen zsenge korban történő lúlerős nyilvánulása a részleges rögzítődés egy neméhez vezet, ami a nemi működés szerkezetében sebezhető pontot teremt. Ha azután a normális nemi tevékenység működtetése érettebb korban akadályba ütközik, akkor a fejlődési időszakban létesített elfojtás ép azokon a pontokon fogja felmondani a szolgálatot, amelyeken az infantilis rögzítődés létrejött volt. Ez ellen Önök talán azt az ellenvetést fogják felhozni, hogy hiszen mindez nem is szexualitás; hogy én ezt a szót sokkal tágabb értelemben használom, mint amilyenben azt alkalmazni szokták. Ebben szívesen igazat adok Önöknek. De még ezután is kérdéses marad, vájjon nem Önök hasz- nálják-e azt a szót túlságosan szűk értelemben, mikor azzal csak a fajfentartás területére szorítkoznak. Ezzel elszalasztják az alkalmat a perverziók megértésére, a perverziók, a neurózis és a rendes nemi élet összefüggésének felismerésére és önkényt lemondanak arról, hogy a gyermek testi és lelki szerelmi életének könnyen észlelhető kezdeti szakát valódi jelentőségében megismerhessék. De bármikép szóljon e szó- használat feletti ítéletük, ne feledkezzenek meg arról, hogy a pszichoanalitikus a szexualitást ama teljesebb értelemben fogja fel, melyhez őt a gyermeki nemi élet méltánylása juttatta. Térjünk most még egyszer vissza a gyermek nemi fejlődéséhez. Itt pótlólag egyet-mást el kell még mondanunk, mert figyelmünket eddig a nemi életnek inkább csak testi, mint lelki nyilvánulásaira irányítottuk. A gyermek kezdetleges tárgy-megválasztása, melyet tehetetlensége magyaráz, nagyobb figyelmet érdemel. Ez a tárgy kezdetben az ápolásával foglalkozók személye, azonban csakhamar elfedi ezt az az érdeklődés, mellyel a gyermek szülei felé fordul. A gyermeknek szüleihez való viszonya, mint azt a gyermekek közvetlen megfigyelése és a felnőttek elemző vizsgálata 4*
