Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)

IV.

Hölgyeim és uraim! Bizonyára tudni óhajtják most márT hogy a leírt technikai eszközök segítségével mit deríthettünk ki a neurotikusok kórokozó komplexumai és elfojtott vágyai felől.

Mindenekelőtt a következőt: A pszichoanalitikus kutatás a betegek kórtüneteit valóban meglepő szabályossággal szerelmi életükben szerzett benyomásokra vezeti vissza; azt mutatja, hogy a pathogén vágyrezdülések természete erotikus részlet-ösztönökével azonos és annak a felvételére kényszerít bennünket, hogy a megbetegedéshez vezető befolyások között a legnagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az erotika terén bekövetkezett zavaroknak, még pedig mindkét nemnél egyaránt.

Tudom, hogy nem szívesen hiszik el ezt az állításomat. Még oly kutatók is, kik készségesen követnek lélektani munkáim terén, hajlandók azt hinni, hogy a szexuális mozzanatok kórokozó jelentőségét túlbecsülöm és azzal a kérdéssel fordulnak hozzám, mért ne adhatnának egyéb lelki izgalmak is okot az elfojtás és pótképződés leírt jelenségeinek létrejöttéhez. Nos, erre így felelhetek: Nem tudom, mért ne adhatnának rá okot; nem is volna ez ellen semmi kifogásom; de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a hatásuk tényleg nincs meg, hogy azok a szexuális mozzanatok hatását legfeljebb ha támogatják, de sohasem pótolják. Ezt a tényállást én egyáltalán nem állítottam fel elméleti követelmény gyanánt; az 1895-ben dr. Breuerrel együtt nyilvánosságra hozott hisztéria-tanulmányokban nem is foglal-