Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
34 tálán feltárására. Ugyanerre a célra még két más eljárás is szolgál: az álommagyarázás és a véletlen- és tévcselek- mények értékesítése. Bevallom, igen tisztelt hallgatóim, sokáig haboztam, hogy a pszichoanalizis egész anyagának ily sűrített kivonata helyett ne foglalkozzam-e inkább Önök előtt részletesen az álommagyarázattal. Egy egészen szubjektív, látszólag másodrendű indok tartott ettől vissza. Szinte illetlennek véltem, hogy ebben a gyakorlati célokat követő világrészben, mint álommagyarázó lépjek fel, holott Önök nem is tudhatták, milyen jelentőségre tarthat számot ez az elavult és kinevetett mesterség. Az álommagyarázat az a Via Regia, mely a tudattalan megismeréséhez vezét. Ez a legbiztosabb alapja a pszichoanalízisnek és ez az a tér, amelyen mindenki, aki e téren dolgozni akar, meggyőződést szerezhet az analízis tényei felől és tapasztalatokat gyűjthet. Ha azt kérdezik tőlem, hogyan lehet valaki pszi- choanalitikussá, azt felelem, hogy saját álmai tanulmányozása révén. Jó ösztön vezérelte a pszichoanalizis ellenfeleit, mikor valamennyien kitértek az „álommagyarázás“1 megvitatása elől, avagy sekélyes ellenvetésekkel próbálták azt elintézni. Ha azonban Önök ezekkel ellentétben az álomélet problémáinak megoldását magukévá tudják tenni, akkor nem, fog túlnagy nehézséget okozni azon új eszméknek a befogadása sem, amelyeket a pszichoanalizis igyekszik Önökkel elfogadtatni. Vegyék tekinítetbe, hogy éjjeli álomképeink iegyrészt a legnagyobb külső hasonlóságot és belső rokonságot mutatják az elmebetegségek termékeivel, másrészt azonban összeférnek az éber állapot tökéletes egészségével. Nem volna képtelenség az az állítás, hogy aki ezekre a „normális“ érzékcsalódásokra, téveszmékre és jellemváltozásokra megértés helyett csodálkozással tekint, annak a leghalványabb ’) Die Traumdeutung 3. kiadás. Deuticke, Wien 1909. (L. továbbá Freud füzetét „Az álomról“, Dick. Budapest 1915.)
