Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)

II.

Hölgyeim és uraim! Csaknem ugyanabban az időben, mikor Breuer a ,,talking-cure“-al kezelte betegét, kezdte el Charcot mester a párisi Salpétriére hisztérikusain azokat a vizsgálódásokat, amelyek hivatva voltak e bántalom megértésére új utat mutatni. E vizsgálatok eredményei azonban akkor még Becsben nem lehettek ösmeretesek. De mikor körülbelül egy évtizeddel később Breuer és én nyilvánosságra hoztuk azt az előzetes közleményünket a hisztériás jelenségek lelki mechanizmusáról, mely Breuer első páciensének kathartikus gyógykezeléséből indúlt ki, akkor már egészen a Charcot kutatásainak hatása alatt állottunk. Betegünk kórokozó éleményeit, mint lelki traumákat, egy sorba állítottuk azokkal a testi rázkódásokkal, melyenek befolyását a hisztériás bénulásokra Charcot állapította meg; és Breuer felvétele a hipnoid állapotokról nem is volt egyéb, mint visszahatása annak a ténynek, hogy Charcot azokat a traumás bénulásokat hipnózisban mesterségesen is előidézte.

Maga a nagy francia megfigyelő, kinek 1885/86-ban tanítványa lettem, nem rokonszenvezett a pszichológiai magyarázatokkal; csak tanítványa, P. Janet, kísérelte meg mélyebbeen behatolni a hisztéria sajátos lelki folyamataiba és mi az ő példáját követtük, mikor a személyiség részekre hasadását és szétesését állítottuk elméletünk középpontjába. Janet a hisztériának egy oly theoriáját nyújtja, mely számol az öröklékenység és a degeneráció felől Franciaországban