Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
14 gyászmenet emlékét máig megőrizte.1 A város egy más pontján, nem messze a London Bridge-től, modernebb, magasba törő oszlopot pillanthatnak meg, amelyet egyszerűen „The Monumen t “-n ek neveznek. Azt mondják, hogy ez meg annak a nagy tűzvésznek az emlékét örökíti meg, amely az 1666-ik esztendőben dühöngött azon a környéken és a város jó nagy részét elpusztította. Ezek az oszlopok tehát emlékezeti jelképek, csakúgy, mint a hisztériás tünetek; ennyiben tehát a hasonlat megállná a helyét. De vájjon mit gondolnának arról a londoni polgárról, aki még ma is fájó elérzé- kenyüléssel álldogálna Eleanor királynő temetésének emlékoszlopa előtt, ahelyett, hogy a modern munkaviszonyok között oly indokolt sietséggel dolga után menne és a ma uralkodó király ifjú nejére gondolna örvendező szívvel? Vagy mint vélekednónék arról a másikról, aki a „Monument“ előtt sírva fakadna arra a gondolatra, hogy szülővárosa elhamvadt, holott azóta már rég és sokkal fényesebben újra felépült? Már pedig minden hisztérikus és neurotikus úgy viselkedik, mint az a két élhetetlen londoni lakos; nemcsak hogy visszaemlékeznek a rég elmúlt fájdalmas eseményekre, hanem érzelemvilágukat is hozzájuk fűzik, nem tudnak a múlt benyomásaitól szabadúlni és miattuk a valóságot és az élő jelent elhanyagolják. A lelki élet rögzítődése a kórokozó trautmákhoz: egyike a neurózis legfontosabb és gyakorlatilag legjelentősebb jellemző vonásainak. Szívesen igazat adok Önöknek, ha ezzel szemben —• amint előre sejteni — Breuer betegének kortörténetére gondolva, egy ellenvetést tesznek. Tény, hogy a betegnek valamennyi lelki rázkódtatása abból az időből származik, mikor beteg atyját ápolta és így nála a tüneteket csak az apa betegségének és halálának emlékezeti jelképeiül tekinthetjük. E 3 3 Helyesebben: az emlékoszlopnak későbbi időből származó másolata. Maga a Charing szó, mint dr. E. Jones-tói értesültem, állítólag a Chere reine szavakból keletkezett.
