Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

) 39 C

gii, hanem inkább tekintetbe véve, hogy magának a’ tüdő térimbelének munkásságáról van szó, — meglehetős alantfokon áll, láthatni, mikép ezen életmű, daczára az agy’ sértésének, vagy a’ 8-dik idegpár lekötésének, még egy ideig a’ levegőre hatását gyakorolja. Következőleg csak néhány óra után, még pedig fokonkint, állhat elő a’ tetszhalál. Ez valóban így történik; a’halál azon állatoknál, mellyeknek tüdő idegei elmetszetvék, mindig nehány óra után köszönt be, ha tüdejökbe levegő is fujatik. A’ tünemények ugyanazok, mellyek a’ fokonkénti tetszhalálnál, és a’ holttestben épen ollyan dúlásokat találhatni. Ha Brodie kísérletének egész folyama alatt, ’s nem csupán kezdetén, vizs- gálta volna, az üterekből folyóvér’ tulajdonságát tapasztalandotta volna, hogy az lassankint tökéletesen visszercssé silányult légyen. De lehet-e Dupuytren igenleges lettdolgait tagadni? — Ezen ügyes természetbúvár’ tekintete sokkal szilárdabb alapon nyugszik, sem hogy a’ világos lettdolgok ellen amúgy könnyedén egyszerű tagadást használhatnánk. Végre ezen kísérletek eredményeikre nézve csupán annyiban különböznek egymástól, a’ mennyiben külön nemű ’s korú állatokon — mellyeknél természetesen a’ lehellés nem egyenlőn szükséges, valamint az agyidegrendszer befolyása sem egyenlőn fontos, — tétetvék. Elismerem tehát e’ nemét a’ tetszhalálnak, de mint magától értetik — nem számítom azokhoz, mellyek az embert önykénytesen lepik meg.