Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 18 ( halál oily rögtön köszönt be, hogy a’ viszeresvér- nek’ nem lehet elegendő ideje az életművek’ betöltésére. Valóban vannak tetszhalálok, mellyckné! egyedül azért következett a’ halál, mivel az ártalom egyenesen az idegrendszert érte. Részemről nem merném állítani , hogy az minden tetszhalálnál úgy van; egyébiránt ezen kérdés’ megfejiésére az életerőmüvezet’ tökéletes ösmérete kívántatik; valamint annak eldöntésére: váljon az ideg — vagy edényrendszer arat e elsőséget az emberi életmiive- zetben í Mindezekből észrevehettük, hogy a’ tetszhe- halál nem helybeli, hanem közönséges tünemény, hol az életművek nem az agy vagy szív állal, hanem vélök együtt halnak el. Ezen tetszhalálnál a’ viszeresvér, érintése által, minden részeket elöl, és az agy és szív csak a’ többivel együtt, ’s ugyan azon okból halnak el. Ezen két belrésza’test’ többi részeinek halálát csupán elősegíti, és ugyan az agy azért, mivel ez legelőbb elhalván, elvonja tulajdon , és nélkülezhetetlen befolyását az életművektől ; a’ szív azért, mivel ez rendeltetésének híven megfelelvén elterjeszti mindenüvé a’ halálthozó vért. — Ez tehát általános észképe a’ tetszhalálnak; tekintsünk a’ különösre is, és ennek különböző fajaira. II. RÉSZ. A’ tetszhalálról különösen. Az orvosok a’ tetszhalálnak sok faját különböztetik meg, és azokat majd a’ lehellést akadá- lyozó ok, majd az először megszűnő lehelléstüne- mények szerint nevezik. Így ha vízbe merülés, lég-
