Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

) 14 C

szerbe hajtatik; más részről az: hogy a’ tüdők — az említett rendszer zárköve — szélhüdött állapotoknál fogva tovább nem hajthatják. Utóbbi állításomat erősiti az, hogy a’ szélhüdt tüdők úgyszólván semmi vért nem hajtanak az ütereshaj- edényrendszerbe.

Nincsen uagy nehézségekkel összekötve azon különbségek’megfejtése, mellyeketa’ lehellés’ rögtöni vagy lassú háboritása, a’ tetszhalál’ hirtelen vagy lépcsőnkinti beköszöntése szerint, a’ jelenségekben , és a’ holttest állapotában tapasztalhatunk. Ha a’lehellés rögtön, és tökéletesen akadá- lyoztaték, azonnal visszeresvér löketik az életművekbe, mellyek csaknem közvetlenül lepetnekmeg a’ .haláltól; nem sokára a’ tetszhalálos elveszti minden eszméletét, a’ szív nem húzódik többé össze, a’fjbalál sebes léptekkel nyomul ugyan elő, de még se olly igen keserves; a’ bőr és az ábrazat kevésbé kék; az életművek kevesebb vért foglalnak magokban, mivel a’ szív’ működése hirtelen elnyomatott, és azért nem volt elegendő ideje több vissz- eres vért minden részekkel közleni. Ellenben ha a’ lehellés ámbár gyengén de még is valameddig tart, akkor a’ visszeresvér’ kis része üteressé változtatik, melly az életművekre nem olly ártal- masau hat, és ezeknek működéseit se szünteti meg olly gyorsan; igy p. o. az agy’ működése elég hosszú ideig tart arra való nézve, hogy a’ szerencsétlen tetszhalálossal éreztesse a’ súlyos viadalt. A’ szív még sokáig ver, és következésképpen az életműveket vérrel ellátja. Végre a’ bőr, hajedényrendszer és a’ vérerek telvék vérrel, midőn az ütérrendszer csaknem üres Mivel a’ tetszhalálnak több foka lehet, azért ezen végpontok közt is — tekintvén a’ belépő halál gyorsasa-