Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 11 c el. Végre a’ holttest is bizonyítja, hogy a’ vérkeringés nem azonnal szűnt "meg légyen; mert állíthatjuk e, hogy vér szüntelen nemj folyt a’ test1 részei felé, midőn vizsgálás1 alkalmával látjuk, hogy ezek vérrel telvék ’s kék szint öltenek; midőn az életművek a1 helyett, hogy halványok volnának , egészen feketék, és vérrel terheltek; midőn minden vér a1 közönséges hajedényrendszerben foglaltatik, mig az ütérrendszer ’s a’szív1 balürege üresek ? holott a1 fellyebb említett állítás szerint ellenkezőt kellene tapasztalnunk — Ezen észkép tehát a1 tetszhalálról hiányos. A1 lehellés1 működésének valódi rendeltetését már tudjuk, ugyan is, hogy a1 vér, a1 levegővel belehelt savitó által , üteresvérré változtassék , melly egyedüli táplálója, és szükséges ingere az életműveknek. Fő haszna tehát a’ lehellésnek abban áll: hogy az életművektől visszahozott visszeresvért minden keringésnél éltető tulajdonokkal felruházza; az az: üteresvérré változtassa. Ezen igazság1 fölfedezése nem huzá maga után, mint vélhetnék, a1 tetszhalál1 valóságos észképének; fölfedezését. Goodwi/i szinte hibásan vélekedett midőn azt hitte : hogy a’ tetszhalál a1 vérkeringés rögtöni meg- akadályoztatásátul ered. Ezen élettudós1 állítása szerint, ha a1 lehellés akadályoztatik, akkor a1 test1 részeiből visszafolyó visszeresvér a’ tüdőkben nem változik kellőleg üteresvérré, hanem változatlanul a’ szívhez jön 5 minthogy pedig ez a1 szív1 balüregének érzékenységével semmi viszonyban sem áll, ennek összehúzódását elő nem segítheti, következésképen az életművekhez semmi vér nem vitetik, miért is azok elhalnak. Innen látjuk, hogy a1 tetszhalál’ ezen észképe ugyanazon a1 talpkü- vön emelkedik, mellyen az döbbeni, ’s eunélfog-
