Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Nyákrák. 73 a) heges összehúzódása a váznak, a zsír- és fehérnyeszerü rögcsékké szétesett sejtek lassankínti felszívódása közben; ezen töpörödés átalános vagy részletes, általa a rák nagyon kemény csomóvá lesz, mely a körülfekvő részeket maga után húzza. Ide tartozik az öregebb szerzők által leírt keményrákoknak, különösen az emlőkben, nagy többsége, b) Központi ellágyulás a sejtek terjedelmes szétesése folytán, mibe a váz is bevonatik. Előbb kis, azután környí szétesés által növekedő mindég nagyobb üregek támadnak, melyek vagy átfúrással végződnek, mire fekélyedés és evesedés következik, vágy hegedőssel, mi által a középen homorú igen kemény csomók támadnak, melyek felé sugaras hegek vonulnak. 6) A váz csontosodása leginkább azon rákoknál jön elő, melyek csontokból indulnak ki, ritkábban másokban. A váz valóságos csontszövetté változik át, mi mellett azonban alakját megtartja és áztatás után csinos tövises vagy hálószerű csontnövedék- tömeget mutat. Az edények a mellett megmaradnak, a sejttömeg érintetlen marad. Ily rákok másod elterjedésénél a nyirkmirigyek és tüdőkben néha a másod csomók váza szinte csontosodást mutat, de óvakodjunk, minden sokszorosan elterjedt, csontos vázzal ellátott dagot ráknak tekinteni, mivel az a husulék és porczdagnál is találtatik. Egészen hibás eljárást követünk, ha ezen dagokat mint különös fajt — csontulék — a többiektől el akarjuk választani. Néha egy rákban mindezen átváltozások szövetkezve jönnek elő; azoknak mindenike szövetkezhet egy másikkal, lionnét némely rák melszlapjának oly különböző kinézése. A közönséges rákhoz csatlakoznak mint közel rokonok vagy alfajok a nyák rák és hám rák, melyek a következőkben külön czikkek alatt íratnak le. 14. Nyákrák, enyviilékrák (Sclileimkrebs, Colloidkrebs), kocsonyás rák (Gallertkrebs), mederkés vagy sejtes rák (Carcinoma alveolare). Ezen dagforma más sejtdagoktól az által különbözik, hogy nagyobbrészt nyálkás vagy kocsonyás tömegből van összetéve, melynek tömött rostos hálózat szolgál alapul; a metszfölszin többnyire kitűnő mederkés szövezetet mutat. A górcsői vizsgálat azt mutatja, hogy a dagnak ezen különös sajátsága részint a sejteknek nyákos vagy enyvülékes átváltozásán alapszik a közökben,
