Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
48 Kóros újképletek. dagok mindenek előtt az által tűnnek ki, hogy vérvörös szinűek s a metszfölszinen nagy mennyiségű vér szivárog; ha ezeket, igaz, halál vagy kiirtás után vizsgáljuk, gyakran vérszegények és akkor lényegök nem könnyen ismerhető föl, mennyiben akkor halavány, vörösesszürke metszfölszint s kemény vagy laza rostos szövezetet mutatnak. Majd élesen körülírtak, majd észrevétlenül mennek át a szervekbe és igen különböző nagysággal bírnak; a legkisebbek 1/i—1/2 vonal vastagok, a legnagyobbak több hüvely átmérőjűek; ritkán érnek el még nagyobb terjedelmet, mely esetben inkább fölszintesen (flächenhaft) terjednek s mennek át lassanként a szervekbe. A szerkezetet illetőleg két formát különböztethetünk meg : 1) edénydagokat, melyek tág, sokszorosan kígyózó, egymás közt összenyiló edények gomolyából állanak; az edények majd túlnyomó- lag hajszáliak, vissz- vagy üteresek, majd vegyesen minden formákból állanak, majd falaik túlnyomolag sejtesek (1. f.). Ilyféle dagok részint a már meglevő edények folytonos tágulása, hosszabbodása és sarjképzése (Sprossenbildung) folytán támadnak edény- végtágulat (Telangiectasie), összenyiló ütérdag (aneurisma anasto- moticum) és iitéresomósodás (aneurisma cirsoideum), részint az edényeknek elsőd új képződése által a kötszövetben a fon előadott módon. 2) Edény dagokat, melyek kötszövet és sima izomrostokból álló hálózatból vannak összetéve, melynek üregei hámmal bélleltek, vért tartalmaznak s csak a körönyben függnek tulajdonképi edényekkel össze (barlangos dagok). Ezen összefüggés kétfélekép jön létre; egyik fajánál ezen dugóknak ugyanis a hálózat üregei az egész körönyben összenyilnak a körüllevő edényüregekkel s falaik az edényfalakba mennek át; a másik fajnál a hálózatközök csak a dag egyik oldalán nyílnak össze egyetlen edénynyel s pedig rendesen valamivel nagyobb visszérrel. Ezen barlangos dagok első faja, mint világosan kimutatható, a már létező edényeknek és pedig többnyire kis visszereknek lassankénti kitágulása, hosszabbodása ésJ összenyilásából származik; a másik faj többnyire újképlet kötszövetsejtekből, és csak miután a hálózat létrejött és egy ideig mint vérnélküli képlet fenállott, lép a közlekedés egy visszérrel be, melyből a vér a hézagokba nyomul. Edénydagok mindenütt előjönnek, hol kötszövet és edények előfordulnak és néha már a magzati élet folytán kifejlődnek — edény tapló (Naevus vasculosus) —; leginkább találtatnak a bőrben,
