Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
36 Kóros újképletet. mött rostdagoktól mint sejtszövetdagok elválasztatnak. A metszfölszin nyomásnál is csak kevés világostiszta folyadék által nedvesittetik; néha e folyadék kévéssé nyákos. A rostdag belsejében hajszáledényeket tartalmaz, melyek kis üt- és visszerekbe mennek át. Grórcsövi vizsgálat mint alkatrészt újonnanképzett kötszöve- tet mutat, a sejtek elrendezésének, a rostozódás és a rostnyalábok másod rendezésének nagy változatosságával. Ha kis darabkákat szétfosztunk, néha sikerül orsóalakú sejteknek szabad elkülönítése; itt ott szabad magvakat is látunk, szétszakadt sejtekből. A rostdagok, mint tömöttek és lazák, más dagoktól többnyire könnyen megkülönböztethetők, csak az izomrostdagokkal (Myome), melyek sima izomszövetből állanak, cserélhetők föl könnyen s a kórisme némely esetekben, csak górcső segélyével válik lehetségessé. Egyébiránt a rostdagok és izomrostdagok közt átmenetek is léteznek, mennyiben vannak dagok, melyek mindkét elemből vannak összetéve, midőn az elemek majd egyenlő mennyiségben vannak jelen, majd az egyiknek mennyisége túlnyomó. Ily vegyes dagok csak oly anyatalajon találtatnak, melyen a kötszövet és a sima izomrostok egyszerre jönnek elő, mint a méhben, bélhuzamban, a bőrön, mig a tiszta rostdagok többnyire csak tiszta kötszövetből indulnak ki, bár azok néha a vegyes dagok anyatalaján is kifejlődhetnek. A rost- és izomrostdagok előbb a közös fibroid név alatt egyesíttettek. A sima izomrostokkali vegyületen kivül a rostdag elvesztheti tiszta jellegét : zsírszövet által, mely különösen a laza sejt- szövetdagokban örömest lép föl a kötszövet mellett, — részletes elmeszesedés vagy valódi csontosodás által, — tömeges edényúj- képzés által, mi edénydag jellegét idézi elő, — festenyképzés által, mi többnyire a sejtekből indul ki s a rostdagnak barna vagy feketés színezetét okozza, — tömlőszerü hézagok vagy valódi tömlők képzése által savós vagy nyákos tartalommal a rostdagban. Rostdag találtatik a csontokban, csonthártyában, bőnyékben, a bőr- és takhártyaalatti sejtszövetben (száj-, garatür, bárzsing, gége), az idegekben, méhben, bőrben, kemény agykérben, savós hártyákban és majd minden terimbeles (parenchymatös) szervben. Sejtszövetdagok leginkább találtatnak a bőr alatti sejtszövetben, ritkán a méh és emlőkben. Hatásuk az anyatalajra különböző; többnyire saját elemeik önálló, folytonos szaporodása által nőinek, élesen körülírva marad-
