Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Kóros újképletek. 29 és külső határán vagy egyszerű megkeményedett kéregbe (Rinde), vágj" valóságosan megkeményedett takaróhártyába, a sejtfalba megy át. A szemcsék, melyek az előképnyében feküsznek, a világosságot meglehetős erősen törik és részint fehérnyeszerü, részint zsíros természetűek. A sejt eleinte kicsiny, a tartalom csekély, úgy hogy a sejthártya a maghoz nagyon közel esik; lassanként a bennék szaporodik, a sejt növekszik, mennyiben a hártya a magtól mindinkább eltávozik. A növésnek, új tartalomtömeg felvétele által, bizonyos sejteknél, bizonyos hatarai vannak. Ritkán női a hártya egyoldalúlag és ér el oly tetemes vastagságot, hogy kettős körrajzot (Contour) mutat. Hártya, bennék és a szemcsék abban eczetsav és égvényekben oldékonyak, vízben nem; a mag eczetsavban változatlan marad vagy kissé összehúzódik, így a magtestecs is. Víz hozzáadása által a bennék meghigul, a szemcsék mozgásba jönnek, végre a kitágult hártya szétpattan; néha azonban a bennék mint tömött anyag visszamarad, csak a legkülső rétegek vegyülnek a benyomuló vízzel, mely által a sejthártya, a bennéktől eltávolitva, elkülönittetik. Néha a tartalomban átlátszó részek képződnek, melyek mint kerek átlátszó golyók kilépnek és szabadon úszkálnak; ezeknek hártyái nincsenek s viz- ben és eczetsavban eltűnnek. Öregebb sejtek keményebb hártyával bírnak, e hártya eczetsavban sokkal lassabban olvad, csak lassan és kevés vizet bocsát keresztül; a még idősebb sejtekben néha a hártya és bennék közti elkülönzés megszűnik, mindkettő szilárd anyagot képez, mely kémszerek ellen kevéssé érzékeny és semmi beszivárgási (endosmo- tische) tüneteket nem mutat. Ezen szilárd sejtekben a mag többnyire eltűnik. A sejtek nagysága rendkívül különböző; mindig a górcső vi határokon belül áll, ’/íoo—1/aoo“‘ átmérővel. A sejtek anyag- felvétel által nőinek kívülről. Alakjok szinte változatos; kerekek, peteidomúak, hengerdedek, laposak, szegletesek, fonalidomúak stb. Bő, folyékony képzanyagban a sejtek többnyire kerekek; az olyanok, melyek összezsúfolva feküsznek, laposak, szegletesek lesznek a kölcsönös nyomás folytán; egyoldalú növés által szabad hézagokba, sok sejt hosszú nyújtványokat, csúcsokat (Spitzen) kap; az ilyenek víz hozzáadása által gyakran ismét kerekek lesznek. Az újonképzett sejtek azon sajátsággal bírnak, hogy magukból tömegeket választanak ki, melyek vagy mint állandó sejtközti anyag szerepelnek vagy hártyanemű rétegeket képeznek a sejtek
