Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)

Bevezetés

6

Bevezetés.

az állapot nem annak oka; a sankerváladék kívülről beliozva bujakórt eredményez, nem sankert.

Ha most a fönebb tárgyalt nézetekre visszatérünk, világosan látjuk, hogy a betegség lényege egyoldalulag, akár mint a működési változások összege, akár mint boncztani változások csoportja, meg nem határozható, hanem hogy azon állapot körébe, melyet betegségnek nevezünk, mind az bele esik, mit mint a betegségi ok hatását kell tekintenünk. A kórokokat és azok hatását nyomozni az oktan feladata; evvel kezdődik a betegségekrőli tudomány, csak erre alapítható azok tudományos beosztása.

Kórboncztanunk feladata tehát egészen más lesz; most már nem bizonyos tünetsorozat megismeréséről van szó, hanem a beteg egyén életének megismeréséről minden tekintetben; hogy con- crét esetben a kórismét felállíthassuk, nem lesz elég a dogmatikailag meghatározott tünetöszletek gyors átgondolása, hanem az ép és kórboncztan és kórtan teljes ismerete is szükséges ahhoz. Csak ezen alapon lehetséges azután a gyógyításhoz tervet készítenünk és a tapasztalást a kórjavalat és gyógyszerre nézve szigorú modorban érvényesítenünk.

A kórboncztan jelentőségét tehát és az eszközöket, melyekkel feladatának megoldásához bír, következőkben határozhatjuk meg közelebbről. Ha el is kell fogadnunk, hogy minden változásoknak, melyek a testben a betegségi ok behatása által létre jönnek physikai vagy vegytaniaknak kell lenni, jelen vizsgálati szereink által azok mégis igen sokszor megközelithetlenek s tudományunk azon változásokra szorítkozik, melyek érzékeink által észlelhetők. A kórboncztan ezen első természetes határát szüntelen szemeink előtt kell tartanunk, nehogy felfuvalkodásunkban azt képzeljük, hogy szike, górcső és kémszerekkel a kórtant egész terjedelmében megismerhetjük. De azért a kórboncztan tere mégis nagyon tág marad, mivel legtöbb esetben csakugyan látható boncztani változások képezik a betegségek lényeges részeit; egy tekintet a különös kórboncztanra mutatja annak gazdag tartalmát. A boncztani változás azonban nem mindég lényeges rész, az a többi tünetekkel hasonértékü (coordinirt), vagy azoknak alá rendelt is lehet vagy egészen hiányozhat és a viszony, legalább ismereteink jelen állásában gyakran nem érthető. Ebből egy második korlát származik, melynek tudatával kell bírnunk, nehogy azt véljük, hogy a boncztani változások ismerete azonos a beteg-