Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Bevezetés
2 Bevezetés. a laikus; a betegnél kizárólag a rendkivüli tüneteket veszi tekintetbe és azokat kikerekitett s önálló valami gyanánt az egészséges testnek ellenébe teszi, azokat az egészséghez, élethez idegen, ellenséges valaminek tekinti és ezen tünetek összegét betegségnek nevezi. Mivel látja, hogy sok betegségnél ugyanazon tünetek ugyanazon sorrendben ismétlődnek, az egynemű tünetcsoportoza- tokat egybefoglalja és azokból betegségeket, betegségi folyamatokat alkot. Amennyiben ezen naiv és látszólag természetes felfogás által megszokja a betegséget és egészséget mint szorosan ellenkező fogalmakat tekinteni, egészen önkénytelenül elkezdi mindkettőt személyesíteni és az egészségnek mintegy lénynek, melynek ismertető jelei a rendes testműködések, ellenébe állítja a betegséget mint ellenséges lényt, melynek ismertető jelei a szokatlan tünetek. így az ép test működése — az egészség működésévé, a beteg test működése — a betegség vagy egyszersmind a természeti gyógy erő működésévé lesz, melyet harmadik lény gyanánt belevonnak és bizonyos ismertető jelek által jellemeznek; a test ezen három erőnek lesz kűzdterévé. Rendesen egészség lakja a testet, de néha betegség is jön elő s „meglepi“ azt; miután a testbe bevonult, valahol felüti „székét,“ p. az agyban, a bélben stb., néha vándorol és egyik szervet a másik után lep meg; olykor két betegség vonul be egyszerre, ezek egymással liarczba keverednek és egymást legyőzik vagy egymást eltűrik, sőt egy harmadikat is nemzenek. Ezen betolakodó, a betegség ellen a természeti gyógyerő most síkra száll, mely mint a személyesített lelkiismeret, az emberben folytonosan el van rejtve, hogy kedvező időben kitörjön; a küzdelem közti tünetek részint a betegségnek, részint a természet gyógyerejének életnyilvánulásai. Gyógyulás az utóbbinak győzelme és a betegség eltávolításában áll a testből, halál a betegség diadala, mely igaz a meggyilkolt testtel együtt hal el. Ezen, magában teljesen ártatlan, kedélyes rendszer, az ő gazdag, vonzó képbeszédével lassanként a laikusok és orvosok szivében erősen meggyökerezett; abban valódi igazságokat hittek feltalálni, és úgy lett az a nagy tömeg gyógyászatának alapjává. Egyes betegségek jellemzésére a symptomatikus orvos kizárólag azoknak ix. n. életnyilvánulásait használja, azaz az úgynevezett tüneteket az élőben. A tüneteknek minden sorozata, mely tapasztalatilag összetartozónak látszik, egy-egy betegségi faj lesz. A kórisme szétmestersége abban áll, adott esetben a jelenlévő
