Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
98 érvek alapján itt az idegrendszer közvetítését veszik fel (Pflügen, Chauveau és Kaufmann, Löwy 0.). Viszont fel kell vennünk, hogy úgy a pancreasnak cukorterme- lést-gátló, mint a mellékvesének cukortermelést-fokozó secretumai az idegrendszer hatása alatt termelődnek. Az idegrendszer nagy befolyása a cnkorháztartás zavaraira a klinikusok által régen ismert tény, mely azonban Claude Bemard klasszikus cukorszúrása óta a kísérleti kórtan által is szentesítve lett. A cukorszúrás segítségével, mely egy a IV. agygyomrocs fenekén körülbelül az acustikus és vagus magvai között fekvő helynek a sérüléséből áll, Claude Bemard képes volt a máj cukortermelő képességét jelentékenyen fokozni olyannyira, hogy glykogen tartályait rövid nehány óra alatt teljesen kiürítette, a vért cukorral elárasztotta, ami napokig tartó cukorvize- léshez vezetett. Könnyű volt ezután megállapítani, milyen pályákon halad ezen „cukortermelő izgalom“ a máj felé. Elegendő pontossággal ki lehetett deríteni, hogy a rövidesen „cukortermelők“-nek nevezett sympathykus idegek a splanchnikusokon át sugároznak a plexus coeliakusba és onnan a plexus hepatikusba. Ez idegközpont és a belőle kisugárzó pályák tehát szintén a diabetogen szervek közé tartoznak, de ma tudjuk, hogy ezen idegek csak az útjukba kapcsolt mellékvese közvetítésével képesek a cukor- termelést fokozni. Sémánkon ezen idegpálya C betűvel van jelölve. Kevésbé szilárd alapon áll az idegrendszer gátló hatásáról való ismeretünk, melyet az autonom (vagus) rendszer a pankreas útján gyakorol. (Sémánkon Cx). A chromaffin-rendszer és a pankreas belső elválasztása nemcsak az idegrendszer útján befolyásolható, hanem más belső elválasztással biró mirigyek is képesek a véráram közvetítésével hormonok útján ezeket a szerveket fokozott, vagy csökkent tevékenységre bírni. Ezek között legjobban ismerjük a pajzsmirigyet és a hypophysis t. A pajzsmirigy belső secretumának a cukorháztartásra való fontosságát az emberi pathoíogia bőségesen demonstrálja. Tudjuk, hogy a Basedow-betegségné\ milyen gyakori a glycosuria; hogy a pajzsmirigy-tabletták szedését néha igazi diabetes követheti; hogy vannak családok, melyekben a Basedow-betegség diabetessel váltakozva előfordul. Állatkísérletek (Falta, Rudinger és Eppinger) azt mutatták, hogy a pajzsmirigy belső elválasztásának a fokozódása a pankreas tevékenységre csökkentőleg hat, hogy tehát a fékezőt mintegy rongálja.1 Másrészt serkentőleg hat a cukorzsilipeket nyitó chro- maffin-rendszere. (Sémán C2 és C3j A hypophisis mellső mirigyes része hasonló módon befolyásolja a pankreast és a mellékvesét, mint a pajzsmirigy (lásd lejcbb az acromegaliát). 1 Bálint és Molnárnak a Ill-ik számú Belklinikán végzett kísérletei újabban azon nézetnek kölcsönöznek támaszt, hogy a pajzsmirígy belső secretiója a pankreas működésére fokozólag is hathat.
