Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az anaciditásról
10 kezménye és tünete a hasmenés. Nem lehetetlen, hogy a psychikus okokból előálló félelmi hasmenések nagy része ilyen múló anaciditá- soknak köszöni létét. Nagyobb klinikai jelentőségre azonban ezek sem emelkednek. Csak az idült formák azok, melyek az orvos figyelmére méltán igényt tarthatnak. Körülbelül 20 évvel ezelőtt, mikor a jóindulatú, nem rákos anaciditások gyakorisága még meglepetésszerűen hatott, a meglepetést még fokozta Martius, Lubarsch és Einhorn felfogása c?en achyliákról. Ök t. i. azt állították, hogy ezen achyliák legnagyobbrészt egy veleszületett és csak később felszínre jutó kóros alkat kifejezői. Feltűnő volt t. i. az anaciditásoknak gyakorisága egészen fiatal, látszólag egészséges és kóros múlttal nem rendelkező egyéneknél, a kiknél egyébként az alkati gyengeség más jeleit is meg lehetett találni. Feltűnt továbbá ezen achyliáknak familiáris előfordulása. Lubarsch, a kórboncnok, alkalmat talált arra, hogy ilyen gyomrokat a halál után megvizsgálhasson, mely alkalommal egészen ép anatómiai és szövettani viszonyokat talált. A gyomor mirigyes része egészen normális volt, a savat produkáló fedősejtek histologiájában eltérés nem mutatkozott, idült lobosodás nyomai a mirigyközti szövetben nem voltak találhatóik:. Néha sikerült az élőknél is a gyomornyálkahártya valamelyik apró darabját véletlenül a szonda útján megnyerni és ezen nyálkahártyarészek is szövettanilag teljesen épek voltak. Ebből azt lehet következtetni, hogy a gyomor mirigyes apparátusának tényleg egy functionális gyengesége forog fenn, melynél fogva az épeknek látszó sejtelemek gyomorsav, sőt pepsin termelésére képtelenek. Analógiákban nincsen hiány. A pajzsmirigy sejtes elemein csak a legritkább esetben tudjuk a leszállított functiót észrevenni és ugyanez áll pl. a pankreasra is. Üjabban kételkedni kezdenek ezen tisztán functiós anaciditások és achyliák létezésében, különösen dán észlelők, mint pl. Kund Faber és Lange azt a nézetet hangoztatják, hogy ezekben az esetekben is mindenkor egy idült gastritises folyamat áll fenn, mely ugyan nem mindig jár a mirigyes elemek szemmel látható tönkremenésé- vel, de állandóan a sejtközti kötőszövet gömbsejtes infiltratiójával, majd zsugorodásával jár. Mégis a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy a pusztán functiós chronikus achyliák felvételéhez ragaszkodnunk kell. Vannak pl. esetek, melyekben az achylia hónapokon át való fennállása után ismét megszűnik, hogy bizonyos idő múlva ismét előálljon. Kórházam rendes látogatója egy nőbeteg, kinél a circularis psychosis depressiv stádiumában hónapokon át teljes achylia mutatkozik, a hypomaniás stádiumban viszont heteken át nemcsak normális, de fokozott a savkiválasztás és majdnem mindennaposak az esetek, melyekben az orvos a veleszületett degenerates jelekből vagy pedig az endokrin mirigyrendszernek dege- nerativ alapon származó elváltozásaiból majdnem mathematikai biztonsággal meg tudja jósolni a chronikus achylia jelenlétét is. Fgy fél év kórházi anyagából a következő eseteket sorolom fel:
