Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

Újabb szempontok a köszvény kór- és gyógytanában

84 való felismerése igen komplikált feladat, mely egy jól felszerelt labo­ratóriumot és egy rendkívül türelmes és mindennemű idő- és pénz­áldozatokra kész beteget feltételez. Mert miről van szó? Nem egy egyszerű vizeletvizsgálatról, mely mint már előbb kifejtettük, a leg­kisebb értékkel nem bír és az orvost inkább félrevezeti, semmint tájékoztatja. Hanem a beteget előbb néhány napon át purinmentes diétán kell tartani, mialatt vizeletének húgysavtartalmát napról-napra meghatározzuk. Ha ezen endogen húgysavtartalom alacsony, akkor a baj köszvényes eredete már valószínű. A purinmentes tartalmú táplálékhoz most bizonyos mennyiségű erős purintartalmú ételeket adunk, például 300 gr. thymust és megfigyeljük ismét napokon át a belőle származó húgysavnak, esetleg az összes purintesteknek a ki- választási görbéjét. Ha ez alacsony és elhúzódó, akkor a köszvény jelenléte kémice vegyileg megállapítottnak tekinthető. A bizonyítás corollariuma a vér megvizsgálása purinmentes diéta mellett; ilyenkor ritka kivételekkel csak a köszvényes vére tartalmaz húgysavat. Látni­való tehát, hogy a vizsgálati eljárás csak külsőleg hasonlít ahhoz, amelyet cukorbetegeknél alkalmazunk; és ne felejtsük el, hogy a húgysavmeghatározások a vizeletben, vagy pláne a vérben körülmé­nyesek, és a nem gyakorolt vizsgáló kezében bizonyos hibaforrások­kal vannak ellátva. Mégis lesznek esetek, amelyekben a differenciális diagnózis ezen komplikált eljárás nélkül lehetetlen. Természetesen senkinek sem fog eszébe jutni, az úgynevezett reguláris rohamokkal járó köszvényt, melynél a roham Sydenham klasszikus leírását utánozván, az éj má­sodik felében az öregujjban vagy a térdben pírral, duzzanattal, a lágy­részeknek és a bőrnek óriási érzékenységével fellép, ilyen vizsgálatok tárgyává tenni. De vannak bizonyos irreguláris, jellemző lokalizáció nélküli, idülten lefolyó vagy szabálytalanul recidivális köszvényfor- mák, melyeknek a diagnózisa határozottan nehéz. Ezek közé számít­juk azokat, melyeket a polyarthritis chronicával, az arthritis defor- manssal tévesztenek össze. Ide számítjuk a klimakterium idejében fellépő Heberden-féle csomócskákat az ujjpercek epiphysisein, melyek a húgysav okozta lobos lerakodásokhoz néha az összetévesztésig hasonlítanak. Idült prostatitisek, krónikusan recidiváló tonsillitisek idősebb embereknél is monarthritisszerű, elhúzódó, majdnem láz­nélküli megbetegedésekhez vezethetnek, melyek főképen akkor, ha a beteg köszvényes családból származik, és különben is alkatánál fogva a köszvénvre disponáltnak látszik, kellemetlen következményekkel járó diagnostikus tévedésekre adhatnak alkalmat. De mielőtt a beteget ilyen esetekben a funkciós kémiai vizsgá­latnak alávetnők, igyekezzünk az anamnesist teljesen kideríteni, hatoljunk családi és egyéni múltjának minden zugába, kutassuk gyer­mekkorát; néha sikerül már a gyermekkorban is azokat a tüneteket felfedezni, melyeket a franciák arthritismusnak neveznek és amelyek az úgynevezett exsudativ diatézis tüneteivel meglehetősen egyeznek Ilyen gyermekek hajlamosak az izzadásra és meghűlésre, pastosusak, könnyen híznak, gyakran szenvednek makacs náthákban és asthma- szerű rohamokban, nagy hajlamot mutatnak különböző bőrmegbete­

Next

/
Thumbnails
Contents